Wonjut a sok munka miatt nem tudtuk meglátogatni, de azt mondják, nem vesztettünk sokat. Korábban főleg katonai település volt, most próbálnak ezen az „imidzsen” változtatni. Úgy tűnik kampányt indítottak a városok népszerűsítésére, ugyanis Suwon például a Happy Suwon nevet kapta, Wonju a Healthy (egészséges) előtagot kapta. Ennek megfelelően a város határában már épül is az új „város”, Vitamine City…
Mással is történnek vicces dolgok
2010.04.13. 16:51 Tiggr
Miután végre sikerült behoznom a lemaradásom, térjünk vissza a (majdnem) jelenbe! Rengeteget dolgoztunk, így sokat nem tudok mesélni, de azért van pár dolog!
Mielőtt azt gondolnátok, hogy olyan vicces dolgok, amiket leírtam, csak velem történnek, elmesélek pár dolgot, amit tegnap hallottam. Az egyik amerikai kolléga mesélte, hogy amikor Kínában volt, bement egy karaoke bárba. Állítólag az ilyen helyeken amikor bemegy az ember, kap egy számot, amit viselnie kell(ene). Nos amikor ez a 40 körüli férfi kolléga bement, épp két kínai lány énekelt, és mikor végeztek, választaniuk kellett valakit, aki utánuk énekel, meg azt is, hogy mit. A bár egyébként üres volt, így persze őt választották, hogy énekeljen Beyoncé-t… :)
Tegnap este is vele történtek érdekes dolgok. A wonjui hotelbe végre időben érkeztünk vissza, hogy elcsípjük az ottani Happy Hours-t. Ez egyébként sör/borkorcsolyát jelent horror áron, sajnos a bor is drága, ráadásul egész üveggel kell venni! Amitől happy ez az hour, az a sör (nem igazság)! Alig 1.000 forintnak megfelelő összegért korlátlan sörfogyasztás van, akkor is, ha az ember nem rendel mellé ennivalót! (Azt hiszem 7-től 10-ig, tegnap meghosszabbították éjfélig a kedvünkért. A végén már négyesével hordták be a 2 literes kancsókat, azt vártam, mikor gurítanak be egy hordót. Jó huzatja volt a kollégáknak. :) )
Szóval lementünk elég sokan és kicsit „megünnepeltük”, hogy jó munkát végeztünk! A szóban forgó kolléga még nem ért vissza, viszont a kiszolgáló hölgy (jó 40es) beszélgetett velünk és megkérdezte, hogy hol van 8013… Pár napja ott volt… Ugyanis akit megjegyzett, azt szobaszám alapján jegyezte meg, és bizony ő volt a mi emberünk, aki az előző sztoriban is szerepelt. Többször elmondta, hogy nagyon örülne, ha ő is jönne. Megígértük neki, hogy jönni fog, jött is. Hát, nem gyenge kiszolgálásban volt része, a nő nem nagyon leplezte, mennyire tetszik neki! :) Persze szekáltuk is rendesen, sőt a Mr. 8013 becenevet is megkapta! :)
Szólj hozzá!
Őrségváltás – Búcsú egy barátságos nagyvárostól
2010.04.13. 16:50 Tiggr
Deoksugung legnagyobb mai látványossága mégis az őrségváltás, melyet óránként, vagy másfél óránként ma is előadnak. Az egész úgy kezdődik, hogy a palota bejáratával szemben van egy sátor, amit kinyitnak, és aki akar, ingyen felvehet korabeli ruhákat, hogy több legyen a környéken az autentikus ruhába öltözött ember. Kihagyam a dolgot, bár egy fénykép jó lett volna, de gondoltam fura lenne a tömegben egy korabeli ruhába öltözött európai…
Aztán kijön a zenekar, mely a zenei aláfestést szolgáltatja. Utána jön maga az őrségváltás három szakasszal, ezeket ne kérjétek, hogy elmeséljem, közben kommentálják, mi történik. Beszéljenek a képek:
Itt azt hiszem pont eltereltem az iskoláslányok figyelmét az őrről, aki emiatt mérges. Pedig csak őt akartam lefényképezni. :)
Gyönyörű idő volt, így leültem még nézelődni, illetve a környéken bekaptam némi ebédfélét és még visszamentem. Szerencsémre még egyszer végignézhettem a tavaszi napsütésben az egész műsort!
Ezek után azonban már nem volt több halogatás, indultam a buszra, ami elvitt ebből a fantasztikus metropoliszból. Rengeteg dologra nem jutott időm, de így is nagyon hálás vagyok, hiszen sok-sok egyedülálló élmény belefért ebbe az alig három napba!
1 komment
Deoksugung
2010.04.13. 16:46 Tiggr
Remélem a palotákra még nem untatok rá nagyon, mert az utolsó szöuli történet is egy palotáról szól, ez Deoksugung. Már említettem, hogy hétfőn is meg akartam látogatni, de ekkor zárva volt. Gondolkodtam is, hogy újra visszamenjek-e, hiszen jópár hasonló palotát láttam már, de ez annyira közel volt a szállásomhoz, hogy kézenfekvő célpontnak tűnt az utolsó 1-2 órára. Jól tettem, hogy megnéztem!
Deoksugung egyedülálló abból a szempontból, hogy területén a hagyományos koreai épületek és a nyugati stílusú épületek jól megférnek egymás mellett. Eredetileg Wolsan herceg rezidenciája volt, aki Seongjong király bátyja volt. Királyi palotává akkor vált, mikor 1593-ban Senjo király ide költözött (a japánok lerombolták Gyeongbokgung-ot és Changdeokgung-ot is). 1615-ig használták királyi palotaként, majd körülbelül 200 évig kihasználatlanul állt. 1897-ben, két éves orosz tartózkodás után (innen származik sok „nyugati” behatás) Gojong király költözött ide. Ekkor a Joseon dinasztia már végnapjait élte, ugyanis Gojong-ot 1907-ben lemondatták trónjáról, igaz utána 1919-es haláláig azért itt élt.
Ezt a „tárgyalótermet” például orosz tervező álmodta meg:
Itt három nemzeti kincs látható:
A közelbbi egy kerekes „ágyú”, mely lőpor segítségével egyszerre 100 nyilat lőtt ki. Középen látszik Heungcheonsa templom 1462-ben kovácsolt harangja. Leghátul a világ legnagyobb és legrégebbi vízórájának maradványai látszanak (Jagyeongnu). Ez a szerkezet 1536-tól határozta meg a Joseon dinasztia hivatalos idejét. Sajnos az idők folyamán a bonyolult rendszer részei elvesztek, csak két henger és három edény maradt meg. Az edények vízzel töltötték meg a hengereket, melyekben botok álltak. Ezeken jelölések voltak, valamint mozgásukkal (ahogy gyűlt a víz), harangokat, dobokat, gongokat szólaltattak meg, jelezve az idő múlását:
Szólj hozzá!
Buckchon Hanok falu
2010.04.13. 16:38 Tiggr
Végre tudom folytatni az írást, remélem páran azért hiányoltátok! Megpróbálok időrendben haladni, így ugorjunk vissza egy hetet, befejezem a szöuli történéseket!
Unhyeongung-ban megkérdeztem, merre is találom eredeti célomat, egy falut, ami a régi koreai építészetet tükrözi. Igazából nem különálló falu, csak pár utca a nagyváros szívében. Két palota között helyezkedik el ez a terület, mely 600 éves történelemre tekint vissza. Itt éltek a királyi család hozzátartozói, illetve magasrangú kormánytisztviselők.
Szerencsére az információnál a hölgy útba tudott igazítani és kiderült, hogy pont az ellenkező irányba indultam el, mint kellett volna. Sétálgattam, amerre mondta. Ami fura volt, hogy mindent ki szoktak írni, de ezt a helyet csak nem találtam.
Itt egy tábla, amit útközben láttam. Van rajta egy érdekes dolog, ekkorában nem tudom, mennyire látszik:
Szóval az egyik táblára az van írva, hogy Seoul Museum of Chicken Art. Lehet, hogy az angoltudásom hiányos (illetve biztos), de ez lefordítva azt jelenti, hogy a Csirke Művészet Szöuli Múzeuma. Hogy mi az a csirke művészet, nem tudhatom, és gondolom ebben az összetételben valami mást jelent, de szerintem jól hangzik! :)
Már azt hittem, félrevezettek, de szerencsére belefutottam egy turista információs bódéba, amik Szöul belvárosában elég gyakoriak. Itt mindig nagyon kedvesek az emberrel, megfelelően tudnak angolul is. Adnak mindig egy térképet az adott területről. Majd akarok erről is posztot készíteni, mert nagyon tetszenek ezek a térképek! Először Insa-dongban tértem be egy ilyen bódéba és kérdeztem, hogy esetleg van-e Szöul térképük. Erre a kezembe nyomtak egyet, ami várostérkép volt, a fontosabb kerületek külön kiemelve, metróvonalakkal. A hátoldalon teljes Korea térkép van, szintén kiemelve több olyan körzetet, ahol több a látványosság. Vettem elő a pénztárcámat, hogy ilyen nekem kell, mikor mondták, hogy ó nem, ez ingyen van… Itthon (és Európa sok más országában) 1-2 ezer forintot elkérnének egy ilyenért. Szóval értenek a turistacsalogatáshoz!
A lényeg, hogy kiderült, jó irányban haladok és már majdnem oda is értem. Így továbbsétáltam és új térképem segítségével meg is találtam a Buckchon Hanok falut. Buckchon nem hivatalos név, csak a hely pozíciójára utal koreaiul (állítólag :)) A Hanok a koreai tradícionális építészetet jelenti.
Egy kis utcácskákból álló labirintusban találtam magam, ahol egymásra nagyon hasonlító, de hangulatos házikók álltak szorosan egymás mellett:
Néhány házban kézműves bolt, illetve múzeum is működik. Egy helyre be is tértem, aki kapott tőlem múltkor mobilra való bigyót, láthatott már koreai „csomót”. Ez itt egy külön művészet! Ennek az elhagyatottnak tűnő háznak az udvarában tébláboltam, mikor hallottam bentről, hogy invitálnak, menjek be. Cipőt ledobtam és bementem, ahol rengeteg csomó volt, két hölgy a sarokban egész nap ezeket készítette, persze meg is lehetett venni a kész dolgokat:
Szólj hozzá!
Hosszú hétvége után
2010.04.12. 04:37 Tiggr
Köszönöm mindenkinek, aki kommentelt a népszámlálás bejegyzésnél a gratulációkkal együtt! (A többiek is kommenteljenek ám oda!)
Akik jó kis sztorikat várnak ide, egyelőre el kell keserítenem. A hétvége úgy nézett ki, hogy felkeltünk valamikor 6 körül, reggeliztünk a hotelben, aztán a busz felvett minket, elhozott a céghez, ahol dolgoztunk, közben vagy kínait, vagy pizzát hozattunk (ezek is fura pizzák voltak, de azért jobbak, mint amikről múltkor írtam - legalább édes cucc nem volt rajtuk, kivéve az ananászt...), meg volt rágcsálnivalónk. A busz a nap végén értünk jött, úgy 10 körül. 11 felé ágyba dőlés volt a program. A lábfájás a sok talpalás miatt kezd állandósulni. (Szöul jó bemelegítés volt.) Kb. ez megy csütörtök, vagy péntek óta. (Végülis 3-4 napot elmeséltem, nem lehet panasz! :))
Ma van még egy hosszú napunk, segítünk a koreai kollégáknak az új dolgokkal. Érdekes megértetnünk magunkat, bár elég sokan pötyögnek picit angolul. Vagy talán többen is tudnak jobban, csak nem mernek megszólalni... Ilyeneket a közvetlen környezetemben én is ismerek ám! :) Na mindegy, nagyon örülnek, ha megoldunk nekik valamit és megértik, miről van szó! Különböző irodákban kínáltak már vitaminitallal, kávéval, ami épp volt.
Állítólag közben a hotelben is ingyenes lett az internet (jó kuncsaftok vagyunk), de többen állítják, hogy úgysem működik... Nem volt még erőm kipróbálni. Talán ha ma este korábban megyünk vissza. Ha nem írok, akkor vagy elhúzódott a munka, vagy nem megy a hotelben a Net!
2 komment
Népszámlálás
2010.04.10. 09:39 Tiggr
Dolgozunk, nem blogolok, csak épp pici szünetet tartok!
Szóval mindig is fúrta az oldalamat a kiváncsiság, hogy hányan olvassátok soraimat, úgyhogy mivel ma névnapom van, gondoltam ennyit kérhetek Tőletek! :)
Szóval aki erre az oldalra "téved", kérem regisztráljon, hogy tudjon kommentelni, és írjon ehhez a bejegyzéshez egy kommentet (ne többet)! Az sem baj, ha amikor olvasod ezt a bejegyzést, az már régi... Így a kommentek számából (és persze a kommentekből) megtudom, hányan (és kik) olvastok! A kommentben nem kell semmi különösnek lenni, csak legyen. Köszi!
Ezúton nagyon köszönöm mindenkinek azt is, hogy valamilyen úton megköszöntött a távolból! :) Bocs, ha nem írok vissza sms-t, stb... Nem óccsó! :)
Na megyek gályázni!
22 komment
Unhyeongung – Az ismeretlen palota
2010.04.09. 07:10 Tiggr
Látjátok, leültem 10 percre, és máris gondolta Rátok! :) Ezt a bejegyzést még tegnap készítettem elő, most gyorsan feltöltöm!
Kedden volt még jópár célpontom, amit meg akartam nézni, így elindultam az egyikhez. Ez egy régi hagyományok szerint épített falu lett volna. Sajnos azonban a térképem nem volt valami pontos és ezt a falut sem jelezték sehol (nem mentem ki Szöulból, azon belül kellett lennie).
Elindultam hát arra, amerre sejtésem szerint menni kellett (mint később kiderült, pont az ellenkező irányba, mint kellett volna). Párszáz méter után nem épp azt találtam, hanem valami egészen mást, amiről nem volt információm!
Ez Unhyeongung, ami nincs benne abban az öt királyi palotában, amelyet Szöulban ismernek. Kiderült, hogy nem véletlenül, mert palota ugyan, de nem királyi… Ugyanis Gojong király, a Joseon dinasztia 26. királya élt itt, mielőtt trónra lépett. Az épületeket az 1860-as években építették, de még 1912-ben is változtattak rajta.
Jóval szerényebb hajlék, mint a királyi paloták, például a festése sem díszes, ilyenekben inkább a magas rangú tisztségviselők laktak, azonban felépítésében mégis sokkal inkább hasonlít egy palota belső részére.
Ezen a kis sétán vettem észre, hogy a pár nap alatt, amit itt töltöttem, kezdett Szöul kivirágozni!
Találtam egy gyaloghintót is:
Itt is sok bábun mutatták be a korabeli ruhákat:
Volt egy fedett múzeum rész is:
5 komment
Életjel
2010.04.09. 06:12 Tiggr
Hát, elkezdődött, amiért igazából jöttünk! Bocs, ha a teljes hétvége folyamán nem láttok itt semmit, lehet, hogy még aludni sem nagyon lesz időnk! Ha máshogy alakulnak a dolgok, természetesen írok! :) Úgyhogy azért nézzetek be rendszeresen!
5 komment
Fagyi Insa-dongban
2010.04.08. 07:22 Tiggr
A nap hátralevő óráiban a motelben lógattam megfáradt lábaimat, közben ide írtam, azt hiszem akkor fejeztem be a vasárnapi sztorikat. Estére azért megint megéheztem, ráadásul kiváncsi voltam, hogy délután csak azért volt kihaltabb Insa-dong, mert még dolgoztak az itteniek és estére lemennek, vagy a hétköznap miatt. Különben is kiváncsi voltam, este milyen a hangulat. Hát, nagy tülekedés nem volt, de azért volt nép az utcán, bár a boltok egy része már zárt. A korábban említett csillárt is meg akartam nézni, hátha működik, de oda nem jutottam be, mert a pláza zárva volt.
Ettem nyársra fűzött kolbászkákat, fincsi volt, csak az volt a fura, hogy kenyeret nem adtak hozzá. Így utána kénytelen voltam még egyet fagyizni! :) A fagyizónál egy nagyon vicces srác árulta a fagyit. Amíg kenegette a tölcsérre a fagyit, megkérdezte honnan jövök és a közelben álló párral közölte. Mintha kérdezték volna, de ezt én nem vettem észre, mindenesetre örültek az információnak. Utána játszott a fagyimmal, ahogy néhol az olaszoknál szoktak: mintha nem akarná odaadni, aztán mintha leejtené, végül majdnem az arcomba nyomta, de persze nem. Ez két (talán japán) lánynak nem nagyon tetszett, mert rámordultak. :) Erre mondta nekik angolul (innen gondolom, hogy nem helyiek voltak), hogy én a barátja vagyok, nekem meg mondta, hogy a lányok szerint jóképű vagyok. :))) Aztán közölte a lányokkal, hogy mindketten szinglik vagyunk… Na ekkor elbúcsúztam tőlük és mentem boltokat nézni.
Épp az utolsó boltban nézegettem, amikor hirtelen csöpögni kezdett az eső, de úgy, mintha minjárt jönne a monszun. A boltosok eszeveszett rohangálásba kezdtek, mindent bepakoltak, ami nem csoda, hiszen jópár portékájuk papírból volt. De azok is rohangáltak, akik épp csak sétáltak az utcán. Azt hittem ennek fele sem lesz tréfa, tudnak valamit, de nem eredt el igazán, épp csak annyira csöpögött, – igaz nagy cseppekben - hogy mi itthon még az esernyőt sem vennénk elő.
Hazafelé azért lementem a föld alá, mert a Jongno részen már többször is láttam, hogy sok lejárat volt és angol felirat is hirdette, hogy itt van a Jongno földalatti bevásárlóközpont. Hát, nőknek biztosan érdekesebb lett volna, mert ahogy leértem, kilométer hosszan csak ruhák, cipők, ruhák, táskák, cipők, ruhák, ruhák, cipők, táskák, ruhák, … Azért találtam egy Bandi’s könyvesboltot! Öcsi, nem is mondtad! :)
Hát, ennyi fért a hétfőmbe! :) Most a munkahelyen nyugi van még, inkább az „újakat” oktatják, bejárjuk a terepet, így volt időm mellette irogatni, de holnap délutántól el fog durvulni a helyzet, így készüljetek fel, hogy lassabban haladok a meséléssel! Ti most keltek, szép napot!
6 komment
Olasz ebéd hétfőn
2010.04.08. 07:01 Tiggr
Mire kijutottam a palotából, nem csak a lábam fájt már nagyon, hanem a gyomrom is erősen korgott (négy felé járt). A palota előtt kezdődik Insa-dong, amint már említettem az egyik kedvenc helyem. Arra vettem hát az irányt, hogy találjak egy éttermet. Azért a sok koreai után vágytam kicsit az ismerősebb ízekre. Azt is tudtam, hogy a munka ideje alatt ebédre úgysem tudok mást választani, mint koreai ételt.
Így hamar döntöttem, amikor az első utamba akadó étterem olasz volt. Egy pillanatra azért megtorpantam, mert még élénken él bennem a múltkori pizza emléke! De aztán elhatároztam, hogy legfeljebb nem pizzát eszek, hanem spagettit! Azt csak nem rontják el! Így is lett, csirkehúsos, gombás spagettit ettem, enyhén csípős osztrigaszósszal leöntve. Mellé vörösbor dukált… Na az ott, akkor mennyei volt!
A hely egyébként nagyon kis családias, Jacob-nak hívják. Volt egy fiatal pincérlány, egy idősebb hölgy, meg egy szakás férfi. Később egy másik srác is előkeveredett, ugyanis amíg ettem egyszer csak az egyik asztalhoz kipakolták a hagyományos koreai ebéd kellékeit. Na gondoltam van koreai kajájuk is és valaki rendelt egy ebédet… De nem, mind a négyen leültek és elkezdtek enni. Az nem zavarta őket, hogy én már végeztem és közben bejött két idősebb úr is… Amikor végeztek, ment tovább az élet… A lányt kérdeztem, hogy ők egy család-e, mert úgy nézett ki. Kiderült, hogy nem, sőt jót nevetett ezen. Aztán megkérdeztem, hogy fényképezhetek-e belül, mert olyan jól néz ki az étterem. Erre az idősebb hölgy is odajött és megkért, hogy ne fotózzak, nem tudom, mi oka volt rá. Azért kívülről lefényképeztem:
Ennyi idő alatt ki is pihentem magam és úgy döntöttem, hogy Insa-dongon keresztül, gyalog megyek „haza”, aztán hétfőre ennyi elég is lesz a mászkálásból!
Sajnos Insa-dong korántsem mutatta azt a vidám, nyüzsgő életet, mint vasárnap délután, de persze belegondolva nem is csoda! Azért így is jó volt újra végigsétálni a főutcáján.
Szólj hozzá!
Gyeongbokgung – fényképezkedés idegenekkel
2010.04.08. 06:42 Tiggr
Ígérem, utolsó bejegyzés erről a helyről, de itt annyi minden történt!
A múzeum után egy kis parkon keresztül ki lehetett jutni az utcára és aztán mehettem volna vissza a metróhoz. Mivel ez ugyanarra volt, mintha a palotán keresztül mentem volna, úgy döntöttem, az mégiscsak szebb, ha kicsit más útvonalon ugyan, de a palotán keresztül megyek.
Megint minden tele volt iskolásokkal. Egyszer az egyik sarok mögül befordult elém három lány és az egyik hirtelen egy elismerő „Mmmmm…”-mel nézett végig. :) Persze nevetgélve mentek tovább… Aztán találkoztam egy másik csoporttal is, akiknek az volt a hobbija, hogy idegenekkel fényképezkedtek. Előttem épp egy szőke nőt kaptak el. Aztán amikor beléptem egy belső udvarba, ott ücsörögtek. A kötelező vigyorgás és „Hi!” felkiáltások után a legbátrabb odajött hozzám a fényképezőgépével, hogy „photo, photo”. Mondom adja csak oda, majd lefényképezem őket. Nem, nem majd valaki más lefényképez minket az ő gépével. Mondtam OK, erre a többiek is jöttek, hogy ők is, ők is… :) Aztán akkor már persze a kezükbe nyomtam én is a gépemet, hogy azzal is csináljanak egy képet. Erre nagy volt az öröm, hogy én is akarok egy képet róluk!
A lenti képeken egyébként nagyon jól látni, hogy mik a „laza” pózok egy fényképen! A győzelem jele (V a mutató és középső ujjból) kötelező! Ezt néhányan megvariálják úgy, hogy a szájuk mellé, az arcukhoz érintik ezt a két ujjukat. A másik fő póz, amikor csodálkozó arcot vágnak, és a szájuk elé kapják a kezüket. A két fő típust variálni is lehet, egyik kéz száj elé, másik V-ben… Lehet, hogy nekem is ezt kellett volna csinálnom! :) Mindenesetre itt egy csokor belőlük! Csak az a kér, hogy ők nem az iskolai egyenruhájukban voltak!
2 komment
Gyeongbokgung – Népművészeti múzeum
2010.04.08. 06:16 Tiggr
Na, vissza – még mindig – a hétfőhöz! Miután végigjártam a palotát, többször megpihenve, igyekeztem eljutni ahhoz a magas pagodához, ami a képeken már feltűnt itt-ott. Végül sikerült is, de kiderült, hogy az szigorúan véve már nem a palotához tartozik, hanem a Koreai Népművészeti Múzeum épületének tetején trónol.
Ide ingyenes a belépés, de én most kihagytam. Gondolom ezt csak úgy felületesen végignézve is félnapos program lenne. Inkább a tetejére szerettem volna felmászni, de ezt nem hagyták:
Ezért inkább az előtte levő kínai horoszkóp figuráit bemutató szobornál pihentem meg.
Ja és mindig iskoláslányokról írok, legyen itt pár fiú is! :)
Szólj hozzá!
Inter-Burgo Hotel, Wonju
2010.04.08. 04:19 Tiggr
Mangókám tegnap kérésemre írt ide, hogy nem nagyon tudok blogolni. Köszi neki! Ezt tegnap írtam, de csak most tudom feltölteni:
Ma reggel elbuszoztunk a céghez, majd este az új hotelbe Wonjuba. Korábban az amerikai kollégák el voltak ájulva, hogy ó, hát ez szebb és jobb, mint a Ramada Plaza Suwonban. Nem tudom, talán az tetszett nekik, hogy sokkal európaibb / amerikaibb a berendezés. Nekem annyira ez sem tetszik, mint a suwoni hotel, de a szobával magával valóban nincs probléma. A szolgáltatások viszont jóval szerényebbek: nincs sokfunkciós WC, az egész fürdőszoba gyengébb, 26-27 fok van, amit nem lehet szabályozni, maximum ablaknyitással.
Na és a blog szempontjából a legfontosabb: nincs vezetéknélküli Internet, a vezetékes pedig fizetős… lenne, ha működne. Ígérték, hogy feljön valaki és megcsinálja, de nem jött senki. Jó szolgáltatás…
Reggel a lengyel srácnak meséltem az Internettel való kinlódásomat. Erre mondja, hogy este becsöngetett hozzá egy férfi, szó nélkül bement a szobába, leült a gépéhez és megnyitott egy böngésző ablakot… Kérdezte, hogy ugyan mit csinál, mire csak annyit nyögött ki, hogy Internet… A lengyel srác mondta, hogy OK, működik. Ebben meg is állapodtak. Hát, így próbálták kijavítani az én Netemet a lengyel srácnál. Pedig aztán hívtam őket még egyszer, de akkor sem történt semmi. Sebaj, meguntam kinlódni velük!
Lesz azért blog, csak nehezebben megy majd! Először meg kell írnom a bejegyzéseket este mondjuk a hotelben, aztán napközben a cégnél feltölteni őket, ha lesz egy szabad félóra. Szóval a rendszeresség lehet, hogy csorbát szenved! Amúgy ma nem is írok többet, mert fél 7 körül jöttünk el a cégtől, utána bejelentkeztünk a hotelbe, majd elvittek minket kalbizni. Erről az első utamon írtam már, így tudjátok, mi az! Szóval 10 körül értünk vissza, holnap pedig 7 előtt kell kelnem, úgyhogy nincs sokáig fennmaradás!
Volt egy vicces sztori a kalbi közben! Utóételként lehetett csípős tésztát kérni. Kértem is egyet. Vastagabb cérnametéltet képzeljetek el piros szószban. Jó sokan kértek ilyet (most vagyunk már legalább egy tucatnyian szerte a világból), el is kezdtük enni, valóban kellemesen csípős volt. Egészen addig, amíg az egyik pincérnő oda nem jött hozzám, kikapta a kezemből az evőpálcikákat és felkavarta az egészet, meg valami sárga löttyel is nyakonöntötte. Én elég elérhetetlen helyen ültem, ráadául senki máshoz nem ment oda, nem tudom, ezt miért csinálta, de a koreai kollégákra gyanakszom. Persze tagadják… :) A lényeg, hogy ezek után baromi csípőssé vált az egész cucc… Ja és most már nem volt ám süllyesztett rész az asztal alatt, lehetett törökülésben lenni, vagy térdelni evés közben! Volt is zsibbadás! :)
Na jó éjt, búcsúzóul pár kép a szobáról, ami nem rossz, csak a Ramada után van némi kontraszt:
Szólj hozzá!
Gyeongbokgung – Belülről
2010.04.08. 04:14 Tiggr
A képek magukért beszélnek, bár egyáltalán nem adják vissza a valóságot, a hely hangulatát. Sajna ahhoz nem vagyok elég jó fényképész, hogy ennyi idő alatt megragadjam a legfontosabb részleteket, amik elárulnak ebből valamit. Azért valami talán „átmegy”:
A trónterem, a mennyezeten arany sárkányokkal:
Azt hiszem, ez egy tanácsterem volt:
Az idegenvezetők korhű ruhában voltak:
Kémények:
Látkép modern háttérrel:
Szólj hozzá!
Gyeongbokgung – A Palota
2010.04.07. 10:39 Tiggr
Miután végigvánszorogtam a téren, eljutottam a legfőbb palota bejáratához. Itt viszont egy kis téren leültem egy jó fél órára, mert már alig álltam a lábamon. A padokon itt feküdt néhány hajléktalan. A metrómegállókban is előfordultak, de a „mieinkhez” képest volt pár különbség. Egyrészt nem handabandáztak, szerintem örültek, hogy békében hagyják őket. Nem bűzlöttek méterekről és a rendőrök sem zargatták őket.
Na de miután kissé erőre kaptam, megkerestem a palota bejáratát. Itt már komoly parkoló volt buszokkal és rengeteg iskolással. Az iskolások ha megláttak, elkezdtek integetni, és azt hajtogatták, hogy „Hi!”, meg nevetgéltek. Ezt kivétel nélkül mindegyik csoport megtette és nagyon örültek, ha viszonoztam. Aranyosak voltak. A legjobb ilyen élmény kifelé jövet volt. Kicsik voltak és a tanár épp azon volt, hogy kettes sorba állítsa őket és csendben legyenek. (Megjegyzem a magyar tanárok már az akkor épp elért eredmény miatt mennybe mentek volna a boldogságtól.) Szóval így mentem el épp mellettük és láttam, hogy a szemük kikerekedik… Nem álltam meg, odaintegettem, mire csendben maradtak ugyan, de szélesen elmosolyodtak és visszaintegettek, csinálhatott a tanár bármit! :) Nagyon mondjuk nem látszott idegesnek. Lehet, hogy az idegenek üdvözlését is tanítják? :)
Na de a palotáról! Szóval az első két palota megnézése után az embernek az az érzése támad, hogy mind ugyanolyan, maximum kicsit díszesebb, kisebb, vagy nagyobb az egyik a másiknál. Viszont ez A Palota, nagybetűvel! Mind méreteiben, mind szépségében túltesz a többin, amit láttam.
Nem csoda, Taejo király építtette, innen indult a Joseon dinasztia, és ez a legközpontibb, legrégebbi palota is egyben. Ezen az épületegyüttesen szokták demonstrálni Északkelet-Ázsia középkori építészetét, ami nem csoda.
Ráadásul itt az idegenforgalomra még nagyobb hangsúlyt fektetnek, mert itt már naponta többször „eljátsszák” a palota őrségváltási szertartását korhű ruhákban, zenével. Itt nem volt szerencsém, mert csak a legvégére értem oda és aznap már nem volt több.
Azért pár képet még tudtam lőni:
6 komment
Gwanghwamun tér
2010.04.07. 10:29 Tiggr
Ez szintén egyfajta főtér. Ezt régen Yukjo útnak hívták, ami hat minisztériumot jelent. A Joseon időkben ugyanis emellett az út mellett állt a király hat minisztériumának épülete. A japánok persze ezeket is szétszedték, így az út is elvesztette szimbólum mivoltát.
Ma újra rengeteg olyan intézmény van itt, mely visszaállítja a hely korábbi jelentőségét (Sejong király szobra, történelmi kiállítások, …) Sejong király a 4. uralkodó a Joseon dinasztiában, 1397-ben született, majd apja (Teajong) után 1418-tól uralkodott. Az ő nevéhez fűződik Korea „reneszánsza”, rengeteg területen lendítette fel országát (kultúra, művészetek, katonaság, külpolitika, mezőgazdaság, csillagászat), ezért őt tartják nagy királyuknak. Ráadásul szerette a népét, sőt a demokrácia elveit is vallotta.
Sejong király előtt a helyet Jeongmunnak hívták, az ő uralkodása alatt nevezték át Gwanghwamun térre. Gwang annyit tesz nagy, fényességes, igazságos. Gwanghwamun tehát egyfajta kaput jelent, melyen keresztül a király bölcsessége, igazságossága és persze nagyszerűsége beragyoghatta népét. Ez igazából a tér végén kezdődő palota főkapujának a neve.
A modern szöulban ez a hely egy 16 sávos út volt, a gyalogosoknak esélyük sem volt átkelni, aztán egyszer gondoltak egy nagyot, a középső 6 sávot elvették a forgalomtól és kialakították a mai teret, a gyalogosokat helyezték középpontba.
Ezt a teret karácsony körül lenne érdemes megnézni, mert decemberben és januárban fényfesztivált rendeznek Luminaire néven. Ilyenkor mindent kivilágítanak színes fényekkel, hatalmas fénylő gömbök lebegnek a levegőben. Varázslatos lehet az év legsötétebb részében!
Kis patakok folynak végig a téren, először középen, aztán a két szélén. A Deák térnél is ez lehetett az ötlet, csak furán lett megcsinálva.
Íme a nagy király. A szobor alatt van egy múzeum is, de sajnos ez nem volt nyitva, mikor arra jártam.
A tér végén művészeti múzeum áll:
Éppen valami nagy fejes is járhatott erre, mert egész sereg rohamrendőr is volt a környéken:
A tér végén volt egy nagy épület, ami előtt szintén sok volt a rendőr, ott a német zászló is lobogott, talán valaki a németektől járt erre.
Egy kis napközbeni információ csepegtetés volt ez! :) Persze még mindig csak a hétfőnél tartunk...
5 komment
Városháza tér (City Hall)
2010.04.06. 16:06 Tiggr
A piac után már kedvet kaptam egy kis nyugisabb palotalátogatáshoz, így elmetróztam a városháza térre, a Deoksugung palota elé, ahol egy tábla várt, miszerint hétfőn zárva. Viszont nagyon előzékenyen kiírták, hogy mely más palota mikor van nyitva, így megtudtam, hova érdemes mennem! Jó ötlet!
Azért ez a városháza tere, körbefotóztam hát:
Itt a lábam már megint teljesen kész volt, ráadásul a szöuliak elkövettek egy nagy hibát. Láthatjátok, hogy van egy szép, virágos tér, gyönyörű gyeppel, de sehol egy pad, amire le lehetne ülni, csak kicsit odébb, a betonrengeteg utcákban lehet ezt megtenni. Amúgy egészében véve azért nem lehet ezen a téren panasz, sok pihenőhely, ingyenes, igényes WC van városszerte.
Szóval igen fáradt voltam, így ne haragudjatok, de nem törődtem azzal, melyik is a városháza valójában. Viszont kicsit üldögéltem, hiszen a fotón is látszik, hogy még csak fél 2 volt! Meg kellett terveznem, hogyan tovább! De ennek a leírása már holnapra marad (ha lesz időm)! Sajna nem két perc megírni ezeket a bejegyzéseket.
4 komment
Namdeamun piac
2010.04.06. 15:51 Tiggr
Láthatjátok, hogy a palotákból mérgezésem volt, az első bevásárlónegyed nem jött be… Mit csináljak hát? Elmentem egy piacra! A Namdaemun a korai Joseon idők óta létezik, és a koreaiak körében az egyik leghíresebb hely. Azt mondják, amit itt nem lehet megkapni, az nem is létezik! Nekem azért úgy tűnt a főszerep a ruháké, textíliáké, kézműves cikkeké, írószereké. Persze sem időm, sem kedvem nem volt végigjárni az állítólag több, mint 10.000 boltot! :) Híresek még az optikai boltok, ahol 30.000 wonért már jó minőségű szemüveget lehet kapni (5.000 Ft). Lehet, hogy itt kellett volna elköltenem a szemüveg támogatásomat? :) A japánok mindenesetre ezt teszik, köreikben ezek a boltok igen népszerűek.
Azért nekem ebben a méretben ez a piac kicsit rideg volt, embertelen, sok… De az biztos, hogy csak itt napokig lehetne felfedezni! Pár dolgot azért én is találtam, amit érdemes volt megvenni! :)
2 komment
Hétfő délelőtti metrózás – Myeong-dong
2010.04.06. 15:34 Tiggr
Először a Myeong-dong kerületet akartam megnézni, ahhoz viszont oda kellett metrózni. Rájöttem, hogy az én sima jegyemet nem lehet feltölteni, sőt a metróvonalak között sem tudok átszállni vele. Azért arra is rájöttem, hogy ez a jegy 1.500 wonba kerül ugyan, de a célállomáson vissza lehet váltani egy automatában, ami 500 wont ad érte…
Elhatároztam, hogy kell nekem egy rendes kártya, amivel bárhova mehetek, fel is tölthetem… Igen ám, de nem bírtam rájönni, hogyan juthatok hozzá. A helyieket is kérdezettem, akiknek persze fogalma sem volt, hogy mit akarok! Sebaj, ne mindig fordítva legyen! :) Kínomban mégis sima jegyet vettem a következő átszállóig. Ott végre megoldódott a rejtély, ugyanis ez egy nagyobb állomás volt, ahol volt külön automata tranzit kártyák kiváltására is, így sikerült egyet szereznem, mindjárt fel is töltöttem és vígan utazgattam 10% kedvezménnyel, átszállásokkal…
Ja a nagyobb metrómegállókban vannak olyan gépek is, amikkel Google Earth szerűen meg lehet nézni a környéket (felülről, műhold képek alapján), persze a metróvonalak be vannak jelölve. Ha eléggé ráközelít az ember, átvált utcanézetre, mintha ott lennénk, ilyenkor lehet lépkedni előre hátra, forgolódni… Egy srác addig elment, hogy egy épületet megkeresett, felnézett a rajta levő hirdetésre, ahonnan leolvasta a telefonszámukat, amit érzésem szerint a GPS is ismer és odavezet… Mindez persze plazma TV nagyságú érintőképernyőn történik!
Myeong-dong kerület egy hatalmas bevásárlóközpont, de nekem kicsit csalódás volt, hiszen nem Koreáról szól, inkább olyan, mintha az ember egy amerikai, vagy európai nagyváros vásárlóutácáján sétálgatna:
Sok időt nem is töltöttem itt, de tudtam, hogy van itt egy katolikus katedrális, azt azért megnéztem:
Elmondtam egy imát, hogy a Jóisten vigyázzon itt rám, meg persze otthon Rátok is! :)
Kifelé egy – vélhetőleg japán – hölgy szólított meg, látva a nyakamban a fényképezőgépet, hogy lehet-e bent fényképezni. Mondtam, hogy szerintem lehet, mert ugyan vaku nélkül, de én fényképeztem, és senki sem szólt rám, tiltó tábla sem volt kinn sehol. Erre megnyugodott, mert mondta, hogy ő a mobiljával csinált képeket. Mellesleg mennyire szép templom. Aztán édesapját karonfogva elsétált.
Szólj hozzá!
Vége a vakációnak
2010.04.06. 15:07 Tiggr
Ne tessék türelmetlenkedni, elég sok időt szánok blogolásra ahhoz képest, hogy utaztam 20 órát, átszoktam az itteni időre, napi 10-12 órát mászkáltam. Szóval Öcsi, nyugalom! Írok, ha tudok! :)))
Sajna ma vége lett a szöuli kirándulásoknak, de sok történet van még a tarsolyomban!
De gyorsan annyit el kell mondanom, hogy ma szerencsésen eljutottam Szöulból Suwonba! Megint itt töltök egy éjszakát a Ramada Plaza Hotelben, ahol múltkor is voltam. Találkoztam a többi kollégával, eltöltöttünk egy kellemes vörösboros Happy Hour-t a vendéglőben. Holnap innen megyünk át Wonjuba, remélem először a hotelbe, bár hallottam olyat is, hogy egyenesen dolgozni megyünk. Blogolni nem tudom mennyi időm lesz, mert hát most indul a java! Viszont már nem leszek magamra utalva, "vezetik a kezem"! :)
Most a hotel 17. emeletén kaptam szobát, a másik oldalon, mint múltkor. Itt egy esti kilátás:
Amúgy aludnom kéne, holnap már nem alhatok 9-ig, de azért mesélek még egy kicsit...
Szólj hozzá!
Cheonggyecheon
2010.04.05. 16:00 Tiggr
Elindultam egy olyan célpont felé, amit este érdemes megnézni, mert ki van világítva. Ez a Cheonggyecheon csatorna, mely a belvároson folyik keresztül (Szöul fő folyója a Hangang). Szerencsémre a moteltől 2 perce bukkan a föld fölé. A ’70-es években a gyorsan növekvő város igényei miatt befedték az egészet és szennyvízcsatornának használták. Két évi restauráció után 2005 szeptemberében átadták mostani formájában. „Kihantolták”, megtisztították, nem ömlik bele többet szennyvíz, hangulatos sétányokat alakítottak ki a két partján, kis hidak szelik át és több helyen szépen megvilágították, mesterséges kis vízeséseket hoztak létre. Pár kép a sokból, amit csináltam:
Sok helyen vannak lépőkövek, amin át lehet kelni a túloldalra:
Ezeket a „virágokat” (?) a túlsó partról vetítették, mozogtak is. Miközben fényképeztem, odajött egy srác, hogy fényképezzem le őt is a virágokkal. Utána megkérdezte, honnan jövök. Miután mondta, öt perces monológot tartott arról, hogy mit tud Magyarországról, illetve Európáról, hol járt, hol nem. Magyarországra is szeretne eljönni, ha lesz valami jó focimeccs. Mert hogy szereti a focit és a sört. Amúgy kis hazánk kapcsán tudott Budapestről, Debrecenről, a gulyásról… Mindezt úgy adta elő, mint akit felhúztak, de nem okoskodva, inkább kedvesen. Aztán mondta, hogy örül, hogy találkoztunk és lelépett.
Elég sokáig sétáltam a folyócska mellett, úgy gondoltam ideje lenne kijönnöm a felszínre (a sétány a víz szintjén van). Jól is tettem, mert igencsak külvárosias lett már a táj, nagy kihaltság és csend volt mindenfelé. Szaporán elindultam visszafelé, de nem volt okom az aggodalomra. Szöulról valóban el tudom képzelni, hogy a világ legbiztonságosabb nagyvárosa, két okból is: egyrészt nem nagyon látni sötét alakokat, másrészt tegnap este a kb. másfél órás sétám alatt legalább tucatszor botlottam rendőrökbe. Aztán rájöttem, hogy ez egyik piac bejáratait látom utam során (pár feliratot már el tudok olvasni), ami persze zárva volt, ezért a nagy nyugi.
Azért kikanyarodtam a főútra, ahol egy utcai árusnál végre vettem vacsorát: nyársra fűzve voltak csirkehús és újhagyma darabok felváltva. Ezt előttem sütötte meg faszénen, majd választható mártással bekenegette. Nem tudott angolul, mint oly sokan, viszont közben jött egy öregember is, ő is kért egy ilyen nyársat. Amíg vártunk, rámköszönt. Viszonoztam a dolgot, majd elkezdett hadoválni koreaiul. Amikor elkészült a kaja, akkor sem hagyott elmenni, csak mondta. Fogalmam sincs, hogy mit. Az árus, meg a segédje, egy fiatal nő csak néztek rám szánakozva, én meg a vállamat rángattam. Egyszer a nő annyit kinyögött, hogy azt kérdezi az öreg, hány éves vagyok. Elmutogattam, mire még jobban magyarázni kezdett és a szószos kezével jól vállon is veregetett (nem maradt nyoma :) ). Az árus közben azért mutatta a nemzetközi jelet, hogy az öreg nem teljesen komplett. Miután végeztem a nyárssal, szépen elköszöntem, aztán otthagytam őket.
Na, a tegnapi napot elmeséltem legalább, megyek aludni! :)
6 komment
Édességek vacsira
2010.04.05. 15:56 Tiggr
Tegnap este még Insa-dongban vettem pár édességet, afféle vacsorapótléknak. Na, ezt nem volt érdemes! Lehet, hogy én nem tudom csak, hogyan kell ezt enni, de nem bírtam elharapni. Kívül szezámmaggal van bevonva valami kemény cukorszerűség, amit azért lehet rágni, ha már sikerült leharapni a rúdból. Én két harapás után feladtam, féltettem a fogaimat, ráadásul nem volt olyan jó, hogy megérje a kockázatot! :)
A két rúd van a kép hátterében:
A fura italok felkutatását és kipróbálását sem adtam ám fel! Sajna nem mindegyiknek tettem el a dobozát, amit nap közben ittam. A bal oldalon látható ital fenyőrügyből készült. Régebben valamire mondtam már, hogy olyan fenyő íze van, mire megkérdezte az illető, akinek mondtam, hogy miért, nyalogattam már fenyőt? Hát, most már igen! :)
Mivel a rudak nem segítettek éhségemet csillapítani, a pandákhoz fordultam, amiket Pekingben vettem a reptéren és már említettem őket. A csokigolyók ilyen jópofán vannak kettesével csomagolva, így adnak ki egy pandát… :) Persze megfogadtam, hogy az este folyamán majd még veszek valamit, nem koplalni jöttem!
Szólj hozzá!
Kitekintés a jelenbe
2010.04.05. 13:35 Tiggr
Az Insa-dongos bejegyzések mind tegnap történtek. Még nincs vége a tegnapi történeteknek, de most még ki akarok ugrani, megint Insa-dongba a változatosság kedvéért! Majd ha odáig érek a mesélésben, megtudjátok, miért! Utána vacsi, fürdés és szerintem alvás, bocsi!
Rengeteg még a mesélnivaló, de aludnom is kéne valamikor! Ma is szép nap volt, majd olvashatjátok a kalandokat! :) Sokszor bosszankodtam, hogy többször is beborult az ég, de azt hiszem jobb volt így. Délután, amikor hazajöttem olyan furán égett az arcom. Belenéztem a tükörbe és akkor vettem észre, hogy azért szép piros színem van! :) A lábaimat pedig szétjártam!
2 komment
Insa-dong – emberek, művészet
2010.04.05. 13:30 Tiggr
Bocs, a tegnapom felét itt töltöttem, így nem tudok kikeveredni a témából! :) A plázában megszólított egy hölgy két srác tanítványával. Egy koreai kulturális kérdésekről szóló űrlapot szerettek volna kitöltetni velem, valamint beszélgetni. Igazából a srácoknak kellett volna velem beszlni, a tanárnőjük azért hozta ki őket, hogy angolt gyakoroljanak… Hát, ők sokat nem beszéltek, inkább a tanárnő. Megkérdeztem, hogy is van náluk a Húsvét. Bizony, ők nem tartanak úgy ünnepet, mint mi, dolgoznak, nem ajándékoznak, egyszerűen egyházi ünnepnek tartják, templomba mennek (a keresztények legalábbis). Mondta is a hölgy, hogy neki az a furcsa, hogy nálunk minden bezár ilyenkor. Hallott azért a csokinyuszikról és a tojásfestésről is. Amíg a kerületben csellengtem, még három másik társaság jött oda ugyanezzel a kérdőívvel. Ezt már többet nem töltöttem ki, de azért beszélgettem velük. Egyik helyen a srácok mobillal fel is vették a „riportot”. Ez van, ha az emberről messziről lerí, hogy nem idevalósi! Nem bántam, legalább beszélgettem helyiekkel egy keveset.
Néhol népviseletbe öltözött emberekkel is össze lehetett futni:
Volt olyan hirdetés, hogy 20 perc alatt beöltöztetnek népviseletbe, akár ki is festenek ennek megfelelően, majd készítenek két fotót. Nem próbáltam ki, valószínűleg inkább nőknek szólt a dolog, de Mangót nagyon megnéztem volna! Egyszer úgyis elhozlak ide, Bébi! :)
Tucatnyi fiú és lány álldogált hasonló táblákkal:
Igen, ők ingyen ölelést ajánlottak! Ugye megértitek, hogy ki kellett próbálni? :) Ahogy elnéztem, ez az egész egy kampány része, ami Szöul idegenforgalmának felfuttatására szolgál, és elég jól csinálják! Gondolom arra építenek, hogy a koreai vendégszerető nép hírében áll, ezt igyekeznek hangsúlyozni azzal kiegészítve, hogy vidámak is: egyszer egy srác is odajött hozzám, hogy ő részt vesz egy versenyen. Elkezd nevetni, és ha én úgy látom, hogy vidám, aláírom a papírját. Olyan hahotázásba kezdett, hogy az emberek mind odanéztek, hogy mi baja lehet… :) Gyorsan aláírtam a papírját!
Az utca vége egy térbe torkollt, ahova pont jókor érkeztem, ugyanis egy csoport tradicionális zenét és táncot adott elő:
2 komment
