A nap hátralevő óráiban a motelben lógattam megfáradt lábaimat, közben ide írtam, azt hiszem akkor fejeztem be a vasárnapi sztorikat. Estére azért megint megéheztem, ráadásul kiváncsi voltam, hogy délután csak azért volt kihaltabb Insa-dong, mert még dolgoztak az itteniek és estére lemennek, vagy a hétköznap miatt. Különben is kiváncsi voltam, este milyen a hangulat. Hát, nagy tülekedés nem volt, de azért volt nép az utcán, bár a boltok egy része már zárt. A korábban említett csillárt is meg akartam nézni, hátha működik, de oda nem jutottam be, mert a pláza zárva volt.
Ettem nyársra fűzött kolbászkákat, fincsi volt, csak az volt a fura, hogy kenyeret nem adtak hozzá. Így utána kénytelen voltam még egyet fagyizni! :) A fagyizónál egy nagyon vicces srác árulta a fagyit. Amíg kenegette a tölcsérre a fagyit, megkérdezte honnan jövök és a közelben álló párral közölte. Mintha kérdezték volna, de ezt én nem vettem észre, mindenesetre örültek az információnak. Utána játszott a fagyimmal, ahogy néhol az olaszoknál szoktak: mintha nem akarná odaadni, aztán mintha leejtené, végül majdnem az arcomba nyomta, de persze nem. Ez két (talán japán) lánynak nem nagyon tetszett, mert rámordultak. :) Erre mondta nekik angolul (innen gondolom, hogy nem helyiek voltak), hogy én a barátja vagyok, nekem meg mondta, hogy a lányok szerint jóképű vagyok. :))) Aztán közölte a lányokkal, hogy mindketten szinglik vagyunk… Na ekkor elbúcsúztam tőlük és mentem boltokat nézni.
Épp az utolsó boltban nézegettem, amikor hirtelen csöpögni kezdett az eső, de úgy, mintha minjárt jönne a monszun. A boltosok eszeveszett rohangálásba kezdtek, mindent bepakoltak, ami nem csoda, hiszen jópár portékájuk papírból volt. De azok is rohangáltak, akik épp csak sétáltak az utcán. Azt hittem ennek fele sem lesz tréfa, tudnak valamit, de nem eredt el igazán, épp csak annyira csöpögött, – igaz nagy cseppekben - hogy mi itthon még az esernyőt sem vennénk elő.
Hazafelé azért lementem a föld alá, mert a Jongno részen már többször is láttam, hogy sok lejárat volt és angol felirat is hirdette, hogy itt van a Jongno földalatti bevásárlóközpont. Hát, nőknek biztosan érdekesebb lett volna, mert ahogy leértem, kilométer hosszan csak ruhák, cipők, ruhák, táskák, cipők, ruhák, ruhák, cipők, táskák, ruhák, … Azért találtam egy Bandi’s könyvesboltot! Öcsi, nem is mondtad! :)
Hát, ennyi fért a hétfőmbe! :) Most a munkahelyen nyugi van még, inkább az „újakat” oktatják, bejárjuk a terepet, így volt időm mellette irogatni, de holnap délutántól el fog durvulni a helyzet, így készüljetek fel, hogy lassabban haladok a meséléssel! Ti most keltek, szép napot!
