Minden országban, ahova ellátogatok, szeretek pár alapvető szót, kifejezést megtanulni. Leginkább a köszönéseket, és azt, hogy „köszönöm”. Ezt itt is próbáltam, de bevallom, eddig nem jött össze! Pedig mindegyiket megpróbáltam megtanulni, de mindegyik kifejezés elég hosszú és nem írtam le őket, hogy sokszor ránézhessek. Így kireppentek a fejemből sajnos! Nem baj, van még rá lehetőségem!
Az írásukról is megtudtam pár információt! Ugyanúgy, ahogy Kínában, Japánban, itt is bonyolult írásjelek vannak. Azt nem tudom, hogy az előbb említett két országban mennyire van ez így, de Koreában ezek a jelek egszerűbb betűkből állnak össze. Azt néztem, hogy amikor pl. a taxis címet pötyögött be a GPS-be, csak 20-30 egyszerű jelből kellett választania. Felül pedig láttam, ahogy ezekből a bonyolult jelek összeállnak. Kiderült, hogy az egyszerű jelek betűk, melyekből 2, gyakrabban 3 alkot egy bonyolultabb jelet, szótagot. Vagyis nem is annyira bonyolult elsajátítani a jelek olvasását. Ha lesz időm, elképzelhető, hogy megpróbálkozom megtanulni…
