Végre tudom folytatni az írást, remélem páran azért hiányoltátok! Megpróbálok időrendben haladni, így ugorjunk vissza egy hetet, befejezem a szöuli történéseket!
Unhyeongung-ban megkérdeztem, merre is találom eredeti célomat, egy falut, ami a régi koreai építészetet tükrözi. Igazából nem különálló falu, csak pár utca a nagyváros szívében. Két palota között helyezkedik el ez a terület, mely 600 éves történelemre tekint vissza. Itt éltek a királyi család hozzátartozói, illetve magasrangú kormánytisztviselők.
Szerencsére az információnál a hölgy útba tudott igazítani és kiderült, hogy pont az ellenkező irányba indultam el, mint kellett volna. Sétálgattam, amerre mondta. Ami fura volt, hogy mindent ki szoktak írni, de ezt a helyet csak nem találtam.
Itt egy tábla, amit útközben láttam. Van rajta egy érdekes dolog, ekkorában nem tudom, mennyire látszik:
Szóval az egyik táblára az van írva, hogy Seoul Museum of Chicken Art. Lehet, hogy az angoltudásom hiányos (illetve biztos), de ez lefordítva azt jelenti, hogy a Csirke Művészet Szöuli Múzeuma. Hogy mi az a csirke művészet, nem tudhatom, és gondolom ebben az összetételben valami mást jelent, de szerintem jól hangzik! :)
Már azt hittem, félrevezettek, de szerencsére belefutottam egy turista információs bódéba, amik Szöul belvárosában elég gyakoriak. Itt mindig nagyon kedvesek az emberrel, megfelelően tudnak angolul is. Adnak mindig egy térképet az adott területről. Majd akarok erről is posztot készíteni, mert nagyon tetszenek ezek a térképek! Először Insa-dongban tértem be egy ilyen bódéba és kérdeztem, hogy esetleg van-e Szöul térképük. Erre a kezembe nyomtak egyet, ami várostérkép volt, a fontosabb kerületek külön kiemelve, metróvonalakkal. A hátoldalon teljes Korea térkép van, szintén kiemelve több olyan körzetet, ahol több a látványosság. Vettem elő a pénztárcámat, hogy ilyen nekem kell, mikor mondták, hogy ó nem, ez ingyen van… Itthon (és Európa sok más országában) 1-2 ezer forintot elkérnének egy ilyenért. Szóval értenek a turistacsalogatáshoz!
A lényeg, hogy kiderült, jó irányban haladok és már majdnem oda is értem. Így továbbsétáltam és új térképem segítségével meg is találtam a Buckchon Hanok falut. Buckchon nem hivatalos név, csak a hely pozíciójára utal koreaiul (állítólag :)) A Hanok a koreai tradícionális építészetet jelenti.
Egy kis utcácskákból álló labirintusban találtam magam, ahol egymásra nagyon hasonlító, de hangulatos házikók álltak szorosan egymás mellett:
Néhány házban kézműves bolt, illetve múzeum is működik. Egy helyre be is tértem, aki kapott tőlem múltkor mobilra való bigyót, láthatott már koreai „csomót”. Ez itt egy külön művészet! Ennek az elhagyatottnak tűnő háznak az udvarában tébláboltam, mikor hallottam bentről, hogy invitálnak, menjek be. Cipőt ledobtam és bementem, ahol rengeteg csomó volt, két hölgy a sarokban egész nap ezeket készítette, persze meg is lehetett venni a kész dolgokat:
