Bocs, a tegnapom felét itt töltöttem, így nem tudok kikeveredni a témából! :) A plázában megszólított egy hölgy két srác tanítványával. Egy koreai kulturális kérdésekről szóló űrlapot szerettek volna kitöltetni velem, valamint beszélgetni. Igazából a srácoknak kellett volna velem beszlni, a tanárnőjük azért hozta ki őket, hogy angolt gyakoroljanak… Hát, ők sokat nem beszéltek, inkább a tanárnő. Megkérdeztem, hogy is van náluk a Húsvét. Bizony, ők nem tartanak úgy ünnepet, mint mi, dolgoznak, nem ajándékoznak, egyszerűen egyházi ünnepnek tartják, templomba mennek (a keresztények legalábbis). Mondta is a hölgy, hogy neki az a furcsa, hogy nálunk minden bezár ilyenkor. Hallott azért a csokinyuszikról és a tojásfestésről is. Amíg a kerületben csellengtem, még három másik társaság jött oda ugyanezzel a kérdőívvel. Ezt már többet nem töltöttem ki, de azért beszélgettem velük. Egyik helyen a srácok mobillal fel is vették a „riportot”. Ez van, ha az emberről messziről lerí, hogy nem idevalósi! Nem bántam, legalább beszélgettem helyiekkel egy keveset.

Igen, ők ingyen ölelést ajánlottak! Ugye megértitek, hogy ki kellett próbálni? :) Ahogy elnéztem, ez az egész egy kampány része, ami Szöul idegenforgalmának felfuttatására szolgál, és elég jól csinálják! Gondolom arra építenek, hogy a koreai vendégszerető nép hírében áll, ezt igyekeznek hangsúlyozni azzal kiegészítve, hogy vidámak is: egyszer egy srác is odajött hozzám, hogy ő részt vesz egy versenyen. Elkezd nevetni, és ha én úgy látom, hogy vidám, aláírom a papírját. Olyan hahotázásba kezdett, hogy az emberek mind odanéztek, hogy mi baja lehet… :) Gyorsan aláírtam a papírját!