Sok helyen vannak lépőkövek, amin át lehet kelni a túloldalra:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezeket a „virágokat” (?) a túlsó partról vetítették, mozogtak is. Miközben fényképeztem, odajött egy srác, hogy fényképezzem le őt is a virágokkal. Utána megkérdezte, honnan jövök. Miután mondta, öt perces monológot tartott arról, hogy mit tud Magyarországról, illetve Európáról, hol járt, hol nem. Magyarországra is szeretne eljönni, ha lesz valami jó focimeccs. Mert hogy szereti a focit és a sört. Amúgy kis hazánk kapcsán tudott Budapestről, Debrecenről, a gulyásról… Mindezt úgy adta elő, mint akit felhúztak, de nem okoskodva, inkább kedvesen. Aztán mondta, hogy örül, hogy találkoztunk és lelépett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég sokáig sétáltam a folyócska mellett, úgy gondoltam ideje lenne kijönnöm a felszínre (a sétány a víz szintjén van). Jól is tettem, mert igencsak külvárosias lett már a táj, nagy kihaltság és csend volt mindenfelé. Szaporán elindultam visszafelé, de nem volt okom az aggodalomra. Szöulról valóban el tudom képzelni, hogy a világ legbiztonságosabb nagyvárosa, két okból is: egyrészt nem nagyon látni sötét alakokat, másrészt tegnap este a kb. másfél órás sétám alatt legalább tucatszor botlottam rendőrökbe. Aztán rájöttem, hogy ez egyik piac bejáratait látom utam során (pár feliratot már el tudok olvasni), ami persze zárva volt, ezért a nagy nyugi.

 

Azért kikanyarodtam a főútra, ahol egy utcai árusnál végre vettem vacsorát: nyársra fűzve voltak csirkehús és újhagyma darabok felváltva. Ezt előttem sütötte meg faszénen, majd választható mártással bekenegette. Nem tudott angolul, mint oly sokan, viszont közben jött egy öregember is, ő is kért egy ilyen nyársat. Amíg vártunk, rámköszönt. Viszonoztam a dolgot, majd elkezdett hadoválni koreaiul. Amikor elkészült a kaja, akkor sem hagyott elmenni, csak mondta. Fogalmam sincs, hogy mit. Az árus, meg a segédje, egy fiatal nő csak néztek rám szánakozva, én meg a vállamat rángattam. Egyszer a nő annyit kinyögött, hogy azt kérdezi az öreg, hány éves vagyok. Elmutogattam, mire még jobban magyarázni kezdett és a szószos kezével jól vállon is veregetett (nem maradt nyoma :) ). Az árus közben azért mutatta a nemzetközi jelet, hogy az öreg nem teljesen komplett. Miután végeztem a nyárssal, szépen elköszöntem, aztán otthagytam őket.