Mangókám tegnap kérésemre írt ide, hogy nem nagyon tudok blogolni. Köszi neki! Ezt tegnap írtam, de csak most tudom feltölteni:
Ma reggel elbuszoztunk a céghez, majd este az új hotelbe Wonjuba. Korábban az amerikai kollégák el voltak ájulva, hogy ó, hát ez szebb és jobb, mint a Ramada Plaza Suwonban. Nem tudom, talán az tetszett nekik, hogy sokkal európaibb / amerikaibb a berendezés. Nekem annyira ez sem tetszik, mint a suwoni hotel, de a szobával magával valóban nincs probléma. A szolgáltatások viszont jóval szerényebbek: nincs sokfunkciós WC, az egész fürdőszoba gyengébb, 26-27 fok van, amit nem lehet szabályozni, maximum ablaknyitással.
Na és a blog szempontjából a legfontosabb: nincs vezetéknélküli Internet, a vezetékes pedig fizetős… lenne, ha működne. Ígérték, hogy feljön valaki és megcsinálja, de nem jött senki. Jó szolgáltatás…
Reggel a lengyel srácnak meséltem az Internettel való kinlódásomat. Erre mondja, hogy este becsöngetett hozzá egy férfi, szó nélkül bement a szobába, leült a gépéhez és megnyitott egy böngésző ablakot… Kérdezte, hogy ugyan mit csinál, mire csak annyit nyögött ki, hogy Internet… A lengyel srác mondta, hogy OK, működik. Ebben meg is állapodtak. Hát, így próbálták kijavítani az én Netemet a lengyel srácnál. Pedig aztán hívtam őket még egyszer, de akkor sem történt semmi. Sebaj, meguntam kinlódni velük!
Lesz azért blog, csak nehezebben megy majd! Először meg kell írnom a bejegyzéseket este mondjuk a hotelben, aztán napközben a cégnél feltölteni őket, ha lesz egy szabad félóra. Szóval a rendszeresség lehet, hogy csorbát szenved! Amúgy ma nem is írok többet, mert fél 7 körül jöttünk el a cégtől, utána bejelentkeztünk a hotelbe, majd elvittek minket kalbizni. Erről az első utamon írtam már, így tudjátok, mi az! Szóval 10 körül értünk vissza, holnap pedig 7 előtt kell kelnem, úgyhogy nincs sokáig fennmaradás!
Volt egy vicces sztori a kalbi közben! Utóételként lehetett csípős tésztát kérni. Kértem is egyet. Vastagabb cérnametéltet képzeljetek el piros szószban. Jó sokan kértek ilyet (most vagyunk már legalább egy tucatnyian szerte a világból), el is kezdtük enni, valóban kellemesen csípős volt. Egészen addig, amíg az egyik pincérnő oda nem jött hozzám, kikapta a kezemből az evőpálcikákat és felkavarta az egészet, meg valami sárga löttyel is nyakonöntötte. Én elég elérhetetlen helyen ültem, ráadául senki máshoz nem ment oda, nem tudom, ezt miért csinálta, de a koreai kollégákra gyanakszom. Persze tagadják… :) A lényeg, hogy ezek után baromi csípőssé vált az egész cucc… Ja és most már nem volt ám süllyesztett rész az asztal alatt, lehetett törökülésben lenni, vagy térdelni evés közben! Volt is zsibbadás! :)
Na jó éjt, búcsúzóul pár kép a szobáról, ami nem rossz, csak a Ramada után van némi kontraszt:
