Koreai tapasztalatok

Képzeljétek, visszaírt a koreai kolléga is, akiről már kezdtem lemondani! Ő épp az esküvőjére készül, most lesz a hét végén! Ezért elég elfoglalt és saját bevallása szerint azért nem írt vissza eddig, mert küldeni akart egy esküvői képet.

Fura, nem? Még nem volt meg az esküvő, de ő már küldött róla egy képet... Mint megtudtam tőle, Koreában szokás, hogy jóval az esküvő előtt elmegy az ifjú pár a fényképezésre, így a meghívókon már őket lehet látni! A meghívóra kerülő képből kaptam én is egyet az e-mailben. Bocs, de ezt a képet inkább nem adnám ki, nem lenne szép tőlem (pedig jól néznek ki rajta :))! Viszont ami feltűnt, hogy a menyasszony nem fehér, hanem sötétkék ruhában van! Szerintem pedig ez már az a ruha, ami az esküvőn is rajtuk lesz (csinos)!

Azt hiszem, korábban említettem, hogy Koreában láttam olyan épületeket, amiknek házasságkötési központ, vagy valami hasonló neve volt. Ezek egyik rendeletetésére így fény derült, mert nagyon úgy néz ki, hogy az egyik ilyen épületben készült a kép, amit kaptam.

Az esküvő egyébként nem egyházi lesz (nem templomban tartják), de a menyasszony részéről jelen lesz egy "lelki pásztor". Tudtommal mindketten keresztények, de pontosabbat nem tudok.

Kívánjunk nekik hosszú, boldog közös életet! :)

Megvan a koreai kapcsolat! Három e-mailt küldtem, eddig ketten válaszoltak!

Elsőként ráadásul az a nő, akit szinte esélytelennek tartottam! Kiderült, hogy az időzítéssel szerencsés voltam, mert pár napra rá, hogy megkapta az e-mailemet, munkahelyet váltott (én ugye a céges e-mail címét tudtam)! Ez egyben lakhelyváltással is jár az esetében, ezért elmondása szerint pár hétig nem ér rá, de utána szívesen levelezne. Az angol neve Adrienne. Az angol nevekről annyit, hogy a külföldiek miatt - gondolom főleg az amerikaiak miatt - a koreaiak választanak maguknak egy angol keresztnevet is. Sokaknak nem könnyű kimondani a koreai neveket, de szerintem nem olyan bonyolultak - legalábbis egy koreai "köszönöm"-höz képest! :)

A második az a férfi volt, akivel a repülőn ismerkedtem meg. Úgy tűnik, ő inkább udvariasságból válaszolt. Írta, hogy ha Magyarországon jár (sokat jár európai országokban), akkor szívesen találkozna, illetve reméli, hogy én is hamarosan járok Koreában és akkor ott tudunk találkozni (hát ennek nem sok esélyt adok).

Talán tőlük tanulhatok még Koreáról! Amit megtudok, megosztom veletek, hűséges olvasókkal! :)

Most hétvégén lett volna jó Szöulban lenni! Azon kívül, hogy talán nem ilyen vacak idő volt ott, sort kerítettek az idei lámpás-fesztiválra is!

Ez azt jelenti, hogy kedvenc utcámat, Insa-dong-ot és környékét lampionokkal díszítették fel, a közeli templomban Buddha születésnapját ünnepelték, a tradicionális lampionokból kiállítást rendeztek, valamint több ezren vonultak fel lampionnal a kezükben. Ezen a lapon lehet többet megtudni a rendezvényekről, képek is vannak:

www.llf.or.kr/eng/me.asp

Nagyon hangulatos, sőt varázslatos lehet, ha legközelebb turistaként kijutok, ebben az időszakban szeretnék menni!

Korábban említettem, hogy van pár ember, akinek e-mailt akarok küldeni! Nos, ez megtörtént, most várok a válaszokra! Három koreai ismerősnek írtam.

Hát, meglátjuk mennyire hajlamosak távoli levelezőpartnert „tartani” a koreaiak! :)

Éreztétek már úgy, hogy egy új dologgal kerültetek kapcsolatba – mint mondjuk én most Koreával – és utána úton-útfélen ezzel a témával kapcsolatos információkba botlotok? Én már többször jártam így, most mintha Korea „kísértene”!

Ja és kíváncsi vagyok, olvassa-e még valaki a blogot? Elég sokat kihagytam, de sajnos most már nem történnek napi szinten a dolgok…

Május a dél-koreai film hónapja Magyarországon! Ebben a hónapban indul egy koreai filmklub, illetve az Uránia moziban lesz a harmadik koreai filmhét is, melyet a Koreai Köztársaság nagykövetsége szervez. Részletes információk (a filmekről is) a következő blogon érhetők el:

Még koreai utam előtt kicsiny feleségem kapcsolgatta a TV-t és belefutottunk egy sorozatba. Én simán kínai szappanoperának véltem azalatt az 5 másodperc alatt, amennyit Mangó ezen a csatornán időzött. Aztán Rózsa említette, hogy ismerősek a ruhák, amiket fényképeztem. Összeállt a kép, hogy ez bizony "A palota ékköve" című koreai sorozat! Azóta más is említette, hogy ezen keresztül figyelt fel a koreai kultúrára. Így utánanéztem a sorozatnak:

hu.wikipedia.org/wiki/A_palota_ékköve

Vagyis nem tűnik szappanoperának, sőt felkeltette az érdeklődésemet! Megpróbálom valahonnan előásni és megnézni. Valószínűleg sok információt lehet megtudni a korabeli Koreáról! Hogy mikor lesz időm megnézni, az más kérdés, de ha belekezdtem, majd mesélek róla, hogy érdemes-e... :)

Hát, azt hiszem itt a blog vége, legalábbis egyelőre nincs több mesélnivalóm, kiürült a tarsoly... Úgy néz ki, többször nem is utazok vissza Koreába. Persze eszembe juthat még ez-az, de sokminden már biztosan nem.

Van azonban egy olyan tervem, hogy a megszerzett kapcsolatokat megpróbálom életben tartani! Van két-három ember, akinek tudok e-mailt küldeni. Ha esetleg valaki válaszolna, még rengeteget megtudhatnék az ott élő emberekről! Ha ez összejön és érdekel valakit a téma, lehet, hogy a megszerzett ismereteket közzéteszem itt, de ez nem eldöntött dolog. Szerintetek ha lesz miről írnom, folytassam itt a mesélést?

Ezeket a képeket szintén az egyik palota parkjában lőttem. A gyerekeket több helyen is láttam, hogy leültették, és jó hangosan magyaráztak nekik. Az első helyen csak négyen voltak, és egy nő magyarázott nekik valamit. A hangsúlyból azt hittem, mesél. Később találkoztam ezzel a csoporttal, akiknél már könyv, füzet is volt, és a tanár szólítgatta is őket. Nem tudom, hogy mit tanultak, a palotáról volt-e szó, de azt ne felejtsük el, hogy mindez vasárnap történt!

Az alábbi képet egy szöuli ház falán találtam, nem tudom, hogy szándékos városképi elemről van-e szó, vagy valaki saját szakállára készített egy igényes „falfirkát”, vagyis inkább falfestményt:

Egyébként a nálunk megszokott graffiti annyira ritka, hogy szinte nem is létezik. Az Insa-dongi pláza belső, ronda betonfala mondjuk tele volt firkálva, de ez leginkább vékony filccel való teleírást jelent.

Próbáltam megtanulni pár szót, ami nem egyszerű. A köszönöm és a köszönés elég alapnak tűnik, viszont koreaiul ezek nem egyszerűek. Íme:

A kamszahabkidat egyébként jól elhadarják és a végén felviszik a hangsúlyt, kb. kamhszabkidááá-nak hangzik. Az annyeongot csak nagyon jó barátnak illik mondani. Érdekes, hogy az udvariasabb változatoknak is ez az eleje, csak egyre többet tesznek a végéhez hozzá...

Régebben már írtam egy bejegyzést arról, hogyan kell a jeleiket olvasni. Rájöttem, hogy az ott beszúrt táblázatban van egy hiba: a k/g és az n jele össze van keverve!

Szerettem volna valami játékot is hazahozni, ezért nézegettem játékboltban. Előtte már feltűnt, hogy nagyon sok helyen, főleg autókban és irodákban van olyan napelemes „játék”, amely fény hatására mozog. Láttam fejét ingató Miki egeret, egyéb Walt Disney figurákat, virágokat (vagy a leveleik, vagy a virág feje mozgott). A csúcs azonban az, amit végül haza is hoztam:

Egy kakiló kislány! :) Legalábbis ha újságot olvas… Nemét a bikiniből sejteni. A WC tartály tetején van a napelem, így ha fény éri, a fejével bólogat!

Sikerült pár (szerintem) egész jó természetfotót készítenem a paloták parkjaiban:

Pár szót szerettem volna szólni az itteni öltözködésről is, de sajnos túl későn jutott eszembe, így képeket nem nagyon tudtam készíteni a témában. Azért pár észrevételemet megosztom!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nők (nyilvánosan is) rengeteget bírnak foglalkozni a sminkjükkel. Szinte mindenkinek videotelefonálásra alkalmas mobilja van, vagyis elöl is van beépített kamera. Először azt hittem, hogy magukat fényképezik, aztán rájöttem, hogy sok esetben nem erről van szó, hanem a telefon kijelzőjén ellenőrzik magukat tükör helyett. (Azért az LG tükörként ragyogó mobiljai kicsit más megvilágításba kerülnek így, ugye?) Amúgy úgy tűnik, az ajkaknak nagyon fényesnek illik lenni, bár szerencsére nem mindenki ragaszkodik ehhez. Ritkább, de előfordul, hogy az egész arc porcelánként fénylik. Szerencsére úgy tűnik, hogy lassan ez a fényességmánia kezd kihalni!

A LOTTE márka Dél-Koreában jókora „maffia” lehet, ők gyártják a fura italok jó részét, de ezen kívül még legalább százas nagyságrendben a különböző rágcsálnivalókat is. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, láttam reklámokat, melyek arról árulkodnak, hogy vidámpark is van a nevükön (LOTTE World), sőt mozik is vannak ilyen néven… El sem merem képzelni, mennyi és/vagy mekkora üzemük lehet! Amiért most előszedtem, az az, hogy az utolsó napon vettem magamnak egy kis édességet és itt is vannak olyan érdekességek, mint az üdítőknél. A képen, aki tud angolul, láthatja, hogy ez egy csokis keksz – krémsajttal… Na jó, azt azért el kell ismernem, hogy annyira vékony réteg van benne, hogy ízre nem is érezni!

Említettem, hogy a térképek sem mindig olyanok, mint amilyennek megszoktuk. Ez főleg abból adódik, hogy tájékozódáshoz legtöbbször nem utcaneveket használnak, hanem jellegzetes épületeket, üzleteket, egyéb tájékozódási pontokat. A térképen is ezek vannak kiemelve:

Tegnap este negyed tíz körül, 16 órás repkedés és gurulás után végre megérkeztem haza! Azóta megvolt az első éjszaka is, persze az időeltolódás miatt fél 4-kor felébredtem. Azért reggel még tudtam aludni egy keveset! Nem baj, lesz most még módom pihenni! :)

Még nézegessetek ide, mert van pár gondolat a tarsolyomban! Ma, vagy holnap megosztom Veletek!

Apu, ez Neked szakmai lesz! Koreában sok helyen látni még régről ottmaradt megoldásokat, bizonyos kerületekben például minden össze van drótozva, ez a képeimen is látszik, képtelenség úgy fényképezni, hogy ne lógjon bele valami a képbe! Itt egy gyönyörű példa:

Megint az Incheon reptéren ülök, hamarosan beszállok a gépbe, most gördült ide! Alig egy óra múlva levegőbe emelkedünk, hogy estére Münchenen, majd Bécsen keresztül végre hazaérjek! :) Már nagyon várom ám! :) Ha még belefér indulás előtt, idefirkantok gyorsan egy-két bejegyzést! Ha nem, akkor majd megint othton fejezem be!

Mint már említettem, az utolsó éjszakát már szinte a reptéren töltöm, ugyanis foglaltak nekem egy szobát a Incheon Hyatt Regency Hotelben. A reptérről ingyen hoz ide a buszuk, és hát… ez igen! A név alapján az hiszem senki sem lepődik meg, ha azt mondom, így kéne kinéznie minden hotelnek! :) El lettem kényeztetve, holmi wonjui (egyébként alapjában véve elég jó) hotelek már meg sem felelnek. :) De nem csoda, ha néha meg ilyenekbe raknak be:

Holnap indulok haza, sőt meg is érkezek estére, reszkessetek! :) Még pár bejegyzés hátra van ám azért! :)

Kicsit meg voltunk riadva, mert tudtunk, hogy Wonjutól a reptérig lesz egy 3-4 órás buszozásunk. Nem volt mitől tartanunk, ezeket az üléseket itthon is elviselném. Ha ilyenek lennének a buszaink, lehet, hogy busszal járnék dolgozni:

Nem tudom, mennyire látszik a képen, de az előző ülés alján van egy állítható lábtámasz, az ülés elején egy állítható rész, szintén a lábak alátámasztására, a háttámla pedig szinte fekvő helyzetbe dönthető. Mindehhez biztonsági öv is jár, ahogy az összes eddig látott koreai buszon. Sőt, ha kiérünk a városból, néha szólnak is, hogy kössük be. Ja és ez nem egy vadiúj busz volt ám, hanem legalább tíz éves! Akkor mennyi is a lemaradásunk? A buszokon egyébként TV is van a sofőr felett, némelyiken akkora, amekkoráról otthon még 5 éve is csak álmodtunk…

Mikor elindultunk Wonjuból, hogy az utolsó éjszakát már az Incheon reptér melletti hotelben töltsük, szállingózott a hó. A thai srác (9 nemztek képviseltette magát a csapatban: amerikai, német, svéd, thai, japán, koreai, török, lengyel és persze magyar), aki amúgy is egy apró, nevetgélős figura, teljesen magán kívül volt az örömtől, mert még nem látott havat! A buszozás alatt egyébként többször komoly hófúvásba kerültünk, igaz nem maradt meg a hó. Gondolom Szibéria felől még erőlködik kicsit a tél, de fura volt az elmúlt napok tavaszi időjárása után.

Az utolsó éjjelt a kollégák közül négyen már nem Wonjuban töltjük, hanem a reptér mellett. Ezért ma négy körül elhagytuk a céget. Mindenkitől elbúcsúztunk, jó érzés volt látni, hogy mindenki kicsit elérzékenyült, hiszen az elmúlt időszakban végülis együtt éltünk. Az itteni projektvezetőm pl. teljesen váratlanul a vállára vont és átölelt, megveregette a vállam! A koreai srácok simán a hátamat veregették. Talán kicsit közelebb éreztek magukhoz, mert egészen ehetőnek találtam a csípős ételeiket, kóla helyett a fura italokat ittam, még valamennyire olvasni is megtanultam és ezt múltkor nagy csodálattal vették tudomásul… Hát, nem hiszem, hogy még látom őket valaha! :(

A cégnél találtuk ezt a táblát, ami nagy derültségre adott okot. Women’s Locker Room akart lenni, ami női öltözőt jelent, ám ehelyet Women’s Looker Room lett, vagyis Nőket néző szoba: