Na de miután kissé erőre kaptam, megkerestem a palota bejáratát. Itt már komoly parkoló volt buszokkal és rengeteg iskolással. Az iskolások ha megláttak, elkezdtek integetni, és azt hajtogatták, hogy „Hi!”, meg nevetgéltek. Ezt kivétel nélkül mindegyik csoport megtette és nagyon örültek, ha viszonoztam. Aranyosak voltak. A legjobb ilyen élmény kifelé jövet volt. Kicsik voltak és a tanár épp azon volt, hogy kettes sorba állítsa őket és csendben legyenek. (Megjegyzem a magyar tanárok már az akkor épp elért eredmény miatt mennybe mentek volna a boldogságtól.) Szóval így mentem el épp mellettük és láttam, hogy a szemük kikerekedik… Nem álltam meg, odaintegettem, mire csendben maradtak ugyan, de szélesen elmosolyodtak és visszaintegettek, csinálhatott a tanár bármit! :) Nagyon mondjuk nem látszott idegesnek. Lehet, hogy az idegenek üdvözlését is tanítják? :)

 

Na de a palotáról! Szóval az első két palota megnézése után az embernek az az érzése támad, hogy mind ugyanolyan, maximum kicsit díszesebb, kisebb, vagy nagyobb az egyik a másiknál. Viszont ez A Palota, nagybetűvel! Mind méreteiben, mind szépségében túltesz a többin, amit láttam.

 

Nem csoda, Taejo király építtette, innen indult a Joseon dinasztia, és ez a legközpontibb, legrégebbi palota is egyben. Ezen az épületegyüttesen szokták demonstrálni Északkelet-Ázsia középkori építészetét, ami nem csoda.

 

Ráadásul itt az idegenforgalomra még nagyobb hangsúlyt fektetnek, mert itt már naponta többször „eljátsszák” a palota őrségváltási szertartását korhű ruhákban, zenével. Itt nem volt szerencsém, mert csak a legvégére értem oda és aznap már nem volt több.

 

Azért pár képet még tudtam lőni: