A fenti képen látszik, hogy a plázából nyílik egy rikító piros kapu. Azon átmenve is ruhaboltba jut az ember, viszont van egy lepukkant előtér rész. Itt, szabadtéren, ahol a falak is betonból vannak, találtam ezt a hatalmas csillárt:
Kiváncsi vagyok, ha tüzetesen átvizsgálhatnám a környéket, hány ilyen rejtett kincset találnék! Sokszor még Sopronban is rácsodálkozok egy-egy érdekes részletre, hogy jé, ez mindig itt volt?
Egyszer, még Suwonban írtam, hogy nincs tömeg az utcákon, nem tudom, hol van az a rengeteg koreai! Megtaláltam őket! Insa-dongban ténferegnek, kb. ugyanannyi turista társaságában! :) Ez itt a főutca vasárnap délután:
Azért vagy háromszor végigszaladtam a főutcán oda-vissza, mert rengeteg szép dolog volt, szívem szerint a fél utcát hazahoztam volna (jól mutatna a Várkerület folytatásaként is akár :) )!
Tegnap a két palota végigjárása után már kezdett belőlük mérgezésem lenni, mert - a képekből nem tudom, mennyire látszik – mindegyikben nagyon hasonlóak az épületek. Valami másféle programot szerettem volna hát délutánra, ráadásul kezdtem éhes is lenni!
A metrózás után két palotát látogattam meg, ezek egymás szomszédságában vannak. Szöulban 5 palota van, melyeket a Joseon (bocsi, angol átírással használom a neveket, mert a magyart csak sejtem - ez elvileg Csoszön lehet, esetleg Csoszan) dinasztia épít(tet)ett.
Reggel ott hagytam abba, hogy éhesen elindultam „itthonról”! Nem volt nehéz reggelit találni, a motelből kilépve 3-4 büfét, kávézót látni. „Nyugati típusú”, igaz puritán reggelit ettem: két cipót üresen, meg egy limonádé-szerűséget. A cipókra akartam tenni legalább vajat, de nem volt nekik semmi hasonlójuk. Sebaj, annyira frissek, ropogósak, még kicsit langyosak voltak, hogy így is jó volt.
Mindenkinek nagyon Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok a távolból! Sok locsolót / piros tojást! :)
Úgy tudom itt Koreában a Húsvét nem ünnep, bár nem értem miért, hiszen a lakosság nagy része keresztény. Mindenesetre a mai vasárnapot páran könnyed tornával kezdték:
Az idő jónak tűnik, legalábbis a nap süt! A gyomrom meg korog, úgyhogy megyek, reggeli után nézek és elkezdek felfedezni! Majd írok, hogy mire jutottam!
A szállás alapvetően nem rossz. Sajna jobban körülnézve azért nem a tisztaság mintaképe, a fürdőkádba sem megyek strandpapucs nélkül, de azért Domestosozni nem kell! :)
Nem egy királyi lakosztály, mint a Ramada Plazaban, de nem is anniyba kerül. Van egy csomó előnye az olcsóságon túl, ahogy Apu kommentben már meg is írta: itt van a város szívében. Ezen kívül saját bejáratú a fürdő-WC, és egyedül vagyok a szobában (hostelekben vannak 8-10 személyes szobák, közös vizesblokkal. Na, ezt azért el akartam kerülni.
Persze nem mindenben hasonlít a Neten látható képekre, de azért arra megfelel, amire kivettem: éjjel itt aludni. Trezor például az ígéret ellenére nincs. Aztán megijedtem, mert a recepción láttam egy PC-t, "free Internet" felirattal. Na gondoltam, ha a WiFi ígéretéből is ennyi lesz, akkor befellegzett! Szerencsére azonban ez nem így lett, a szobából tudok blogolni! :)
Miután kicsit "berendezkedtem", leugrottam a Mekibe vacsizni! Ne vessetek meg, nem volt kedvem ma már ínyencségeket keresgélni! Viszont a múltkori "ötcsillagos" élmények után ez a hétköznapi, szegényebb Korea... majdnem beleragadtam az asztalokra száradt kólába, elég szutykos volt minden! Ilyet Magyarországon Mekiben nem látni!
Ezután "tisztába tettem" magam, amitől persze felébredtem, ezért blogolok még most is, annak ellenére, hogy már 31 órája nem igazán aludtam.
Most viszont már zárom soraimat, azt hiszem minden lényegeset leadtam! Holnap felfedezőútra indulok, nem tudom mikor és mennyi időm lesz blogolni! Lehet, hogy nem mindent tudok leírni, majd kis késleltetéssel megírok mindent! Egy összefoglalót azért igyekszem majd idekanyarítani!
Búcsúzóul a szobám képei! A kupit ne nézzétek, nem akarok berendezkedni, csak azt veszem, ami kell:
Pekingben volt időm nézegetni, mert a mindenféle ellenőrzés után is maradt három órám. Ez alatt készült az előző bejegyzés, illetve le tudtam kapni a gépünket, amikor begurult előkészítésre. Ezen a képen minden szürke, a gép akár el is bújhatna:
Volt alkalmam egy belterjes kínai márkát lencsevégre kapni (illetve ezt is csak sejtem, mert fogalmam sincs, hogy mi ez):
Amúgy az útnak ez a része jó volt. A szürke gép elég elhasználtnak tűnt, de azért zokszó nélkül átrepített a Sárga-tengeren! Közben megkaptam jelenlegi utam első koreai ételadagját! Tenger gyümölcsei voltak csípős szószban, rízzsel és párolt cukorborsóval (hüvelyestől). Fincsi volt! :)
Innen minden flottul ment, leszállás után most nagyon hamar átjutottam a bevándorlási részen, ahol a avízumot nézik meg, felvettem a csomagot, rögtön megtaláltam a buszmegállót, ahonnan a buszom indult. Ez 10 percen belül be is következett. Egy kedves úr segített abban, hogy mikor kell leszállnom, a végén a buszsofőr is besegített. Amikor leszálltam, meg kellett találnom egy McDonalds-ot, ami nem volt nehéz. Na, az emögötti sikátorban van a szállásom! Helyi idő szerint fél9-kor már itt is voltam. Erről jut eszembe, itt nem álltak át nyári időszámításra, ezért most nem 8, csak 7 óra az időeltolódás!
Schwechaton írtam, hogy gond van a repülővel, kisebbet küldenek. Volt egy pillanat, amikor úgy nézett ki, nem jutok el a célomig! A boarding során ugyanis bemutattam az ideiglenes kártyámat és mondták, hogy hajjaj, nem valószínű, hogy lesz hely! Pedig direkt fél órával leőbb odamentem, de már annyian leadták, hogy tele a gép. A hölgy még mutatott egy csomagot ideiglenes kártyákból, ők már várnak, hátha lesz üresedés… Volt ott vagy 50 kártya, az enyémet a végéhez csapta és mondta, hogy azért várjak. Már gondolkodtam, hogy mi legyen, kit hívjak, hogy menjek haza… Hogy jussak ki Koreába máskor… Eljött a beszállás ideje, a nép egy része beszállt, a többiek a pulthoz tolongtak, én is odaálltam. Pár perc múlva egy hölgy megkérdezte, miben segíthet. Elmeséltem neki, hogy nekem ma Szöulba kéne jutnom, ezért jó lenne feljutnom a gépre. Mondta, hogy várjak egy percet. Aztán hozta a beszállókártyámat! :)
Az úton azt terveztem, hogy majd nézegetem a Szöuli célpontokat és válogatok. Ebből nem lett semmi, egyrészt mivel folyamatosan fújták a hideg levegőt, amitől a szemem (lencse miatt) majd’ kiesett, ha nyitva tartottam, másrészt éjszakai járat révén hosszú időre a fényeket is lekapcsolták, csak hangulatvilágítás volt. Azért nagy nehezen eljutottam hát Pekingbe!
Megint eljött ez a pillanat! Újra repülőre várok Bécsben. Most van némi bonyodalom is, mert az eredeti repülőgépnek volt valami technikai problémája. Helyette egy kisebb lesz... Ezért csak ideiglenes beszállókártyát kaptam, remélhetőleg felférek majd! :)
Ha este 9-ig nem jelentkezem, az azt jelenti, hogy minden OK! :) Remélem nem indulunk sokkal később sem, igaz Pekingben lesz elvileg 4 órám, így némi késés is belefér. Ha tudok, onnan majd írok, de ha olyan sóherok, mint Zürichben (fizetős wireless Internet), akkor majd csak a szállásról! Elvileg ott lesz Net! Ez európai idő szerint holnap délután 1-2 körül esedékes.
Addig is mindenkinek jó éjt, aki olvas! Annak is, aki nem! :)
Ha egy nagyvárost gyorsan kell felfedezni, szerintem két dolgot kell tudni! Egyrészt, hogy mit érdemes megnézni, másrészt, hogyan lehet oda gyorsan eljutni. Ha van, erre a metró a legalkalmasabb.
Szöulnak ezügyben nem kell szégyenkeznie, kilenc metróvonal van, amik a város határain is túlnyúlnak (gondolom akkor már felszíni vasútként). A hálózat egyik végéből a másikba eljutni nagyjából két és fél óra metrózást jelent! A jegyár egy ilyen maratoni útra... kapaszkodjatok meg: 350 Ft-nak felel meg! Közben bármely másik vonalra szabadon át lehet szállni!
Itt egy kicsiny térkép a metróról, nem tudom, ekkorában mennyit lehet kivenni belőle, de pirossal bekarikáztam azt a megállót, amitől párszáz méterre lesz a szállásom az első napokban:
Ezt a következő linken nagyban is láthatjátok, van itt útvonaltervező és menetrend is, érdemes megnézni!
1. Az egyik cégnél – ahol a papírpoharakat is találtam – végigjártunk minden helyiséget. A menza mellett volt a konyha, a konyhából pedig egy pici iroda nyílt. Csodálkoztunk, hogy hát ez meg kinek az irodája lehet. Az ajtóra az volt írva angolul (is), hogy „Nutritionist”. Hevenyészett fordításban ez táplálkozási tanácsadót jelent… Vagyis a cégnél van egy olyan ember, akinek az a munkája, hogy arra ügyel, a dolgozók a menzán egészséges étkeket kapjanak, megfelelő tápanyagokkal… Ezt is bevezethetnénk!
2. Van pár ital is, amit nem említettem. Ha azt gondoljátok, hogy a rizses tea volt a rekorder a furcsaságokban, tévedtek! Egyik nap megláttam egy szép műanyagflakont, ráadásul nem is mini méret volt. Egy fiatal nő látszott a cimkén, az ital gyönyörű aranyszínű… A gyömber jutott róla eszembe, meg is vettem! Kibontás után már gyanús lett a dolog, mert lábszagszerű „ájer” kezdett terjengeni. Az első korty előtt még egyszer megnéztem a cimkét. A lány egy kukorica csuhéjából jött kifelé rajta… A kóstolás végleg elvette a kedvemet az egésztől. Megtudtam, hogy kukoricacsuhéból készült ez az ital. Képzeljétek el, hogy a kukoricacsuhét kifőzitek, majd a levét iszogatjátok… Borzalmas volt, odaadtam a lengyel srácnak, aki azt mondta, hogy a kemény lengyelek ezt is megisszák! :) Hát, az üres flakont sosem láttam! De állítólag ez is nagyon egészséges! :)
3. Tolatóradar: a koreai autókban van ugyan nagyon modern GPS, ám a tolatóradar helyett valami egészen érdekeset használnak.
Hivatalosan megvan minden szükséges az úthoz... Tegnap megkaptam a vízumot a második úthoz, ezek szerint múltkor nem okoztam helyrehozhatatlan károkat Dél-Koreának! :)
A hotelek foglalásáról is megjött a visszaigazolás, tehát minden elrendeződött, persze ideje is, hiszen 48 óra múlva már Bécsben leszek, indulásra várva!
Még lélekben kell felkészülnöm, hiszen most is legalább olyan nehéz lesz az elszakadás, mint első alkalommal volt.
Meg kell terveznem azt a két és fél napot is, amit turistaként töltök Szöulban. Ma el is kezdtem nézegetni azokat a látnivalókat, amik szóba jöhetnek! Nem lesz könnyű a programot összeállítani, mert legalább két hétre való látnivaló akad ebben a metropoliszban! Most olyanokról írok csak, amik már kiestek a rostán: ki tudta például, hogy Szöulban van a világ legnagyobb fedett(!) vidámparkja? Van egy olyan állatkert is, ami a top 10-ben benne van méretét és változatosságát tekintve! Na, ezekre biztos nem szánok időt, mert érdekelnének ugyan, de nem jellegzetesen távol-keleti dolgok, és most erre akarok koncentrálni, hiszen hullámvasútra ülhetek bárhol, ahogy lámát is sokfelé láthatok! Ráadásul mindkét helyszín időigényes lenne, nem lehetne csak úgy "rápillantani"! :)
A tegnap említett szállás sajnos nem jött össze, ma várt az e-mail, hogy nagyon köszönik az érdeklődést, de minden szoba tele van...
Ezért újabb keresgélés következett és sikerült is egy másik helyet találni! Ezt ChungJin Motelnek hívják. Megnéztem az értékeléseket, ha amerikaiaknak és németeknek is elég tiszta, akkor szerintem nem lehet vele baj. Fürdő, WC is jár a szobához, nem közös helyiségen kell osztozni, mint a hostelekben. Egyébként a város szívében van, egy metrómegálló a városháza és sok egyéb érdekesség is közel van. A metrómegálló 100 méterre van (illetve egy másik vonalé 350 méterre). A reptérről buszozhatok, ami szintén kb. 100 méterre tesz le a szállástól.
Le is foglaltam gyorsan egy szobát, amit hamarosan vissza is igazoltak, így megvan a szállásom arra a 3 éjszakára, amit Szöulban turistaként fogok eltölteni.
Ha jól emlékszem említettem, hogy szeretném megtanulni legalább elolvasni a koreai írást, ha már meg nem is értem (de ez az első lépés...)! Talán már írtam is róla pár mondatot. Közben utánanéztem a dolognak, a következő részt az alábbi honlapról vettem kölcsön:
mek.niif.hu/03100/03195/html/iras2.htm
Ezért ezúton köszönet a szerző(k)nek! Ezen az oldalon több írás forsza is olvasható, én most csak a koreait másolom ide:
A KIS FÉLSZIGET
Sokáig a kínai jeleket használták ők is, aztán egy király gondolt egyet és betűírást alkotott a koreai nyelv számára a tizenötödik században. Olyan írást akart, ami megkönnyíti a nyomtatást, pontosabban az írás nyomóformába metszését, ezért csupa egyenes vonalból és körből állította össze a betűsort. Nem sok betűt vezetett be: huszonnégyet, amennyiből a görög ábécé is áll. Aztán gondolt egy ravaszat, s az írást megtoldotta egy apró jellegzetességgel, ami a kézírás idejében nemigen jelentett gondot, de a számítógépek számára majdnem akkora probléma, mint a kínai sok tízezer jele.
A koreai ábécé huszonnégy alapjelét, a dzsamót a fenti ábra mutatja. Ez nem olyan, mint az orosz, itt a ja, jo szótagok nem lágyítanak semmit a mássalhangzókon, egyszerűen ilyenek a magánhangzók, a j hang részüket képezi. A mássalhangzók egy része kétfélét is jelent, illetve mégis csak egyfélét, mert a koreai ugyanúgy nem tesz különbséget k és g, l és r között, mint a magyar a kétféle angol n között.
(Mi!? Kétféle angol n?)
Ez eddig egy roppant egyszerű kis ábécé. A ravaszság ott kezdődik, amikor írni kell vele. Nem ám egymás mögé sorakoztatni a betűket, hanem minden szótagot egy jelként kell leírni. Korea nevét például, mivel két szótag, két jellel, ahogy itt látható.
A hangulnak nevezett szótagjelek három részből állnak. Baloldalt felül a kezdő mássalhangzó (csoszöng) áll (ha ez ng, akkor néma, vagyis magánhagzóval kezdődik a szótag); jobboldalt felül a magánhangzó (dzsungszöng); alul pedig a záró mássalhangzó (dzsongszöng), de ez utóbbi elhagyható. De nemcsak egy-egy betű állhat ezeken a helyeken, hanem kettő, sőt néha három is. Tizenkilencféle csoszöng, huszonegyféle dzsungszöng és huszonhétféle dzsongszöng lehetséges – így 399 olyan szótagot lehet összerakni, amiben csak csoszöng és dzsungszöng szerepel; ha pedig dzsongszöng is van, akkor írd és mondd 10 773 szótag állítható össze. Ez már vetekszik a kínai írással.
Na, itt egy kis közbevetés! Ráérősök próbálják a fenti ABC alapján "átírni" a mi betűinkkel az előbbi szöveget! Megfejtés pár sorral lejjebb:
A példaszövegből látható, hogy a dzsamókat önmagukban nem is használják folyamatos szövegben, mindig csak hangul szótagokká összeállítva. A szöveg olvasata körülbelül: „Nohuiga, szaramui, kvasirul, jongszohamjon nohuiga csonbukheszodo, nohui kvasirul, jongszohasirjoniva, nohuiga, szaramui, kvasirul, jongszohadzsi anihamjon, nohui abodzsikheszodo, nohui kvasirul, jongszohadzsianihasirira.”
A koreai írás a sok hasonló betűforma miatt kissé monoton hatást kelt, változatosságai mélyebb ismerkedés után tűnnek elő. Mivel kevés görbe vonalat használ, a kínaira emlékeztet, de attól már ránézésre is jól megkülönböztethető.
Na, ezt szeretném én megtanulni, csak még nem tudom, mikor lesz rá időm... Talán a repülőn... :)
Hétfőre ígértem, hogy megírom, mikor is megyek pontosan vissza Dél-Koreába. Azért nem akkor írtam, mert most lett "hivatalos" a terv, ugyanis ma megjöttek a repülőjegyek! (Tegnap a koreai iratok is megjöttek a vízumhoz.)
Tehát nagypénteken, azaz április 2-án indulok vissza. Így a Húsvétot külföldön töltöm, de Mangó zavartalanul élvezheti az ünnepet szüleinél, nem kell miattam megszakítania az ott tartózkodást. (Húsvét hétfőn mindenképp el kellett volna indulnom.)
Hogy miért megyek korábban? Ha már egyszer sikerül eljutnom egy ilyen távoli országba, mindenképpen szerettem volna egy kis szabadidőt is, így vagy a munka előtt, vagy utána pár napot Szöulban akarok tölteni. Így most előre veszem a "desszertet", a munka előtt lesz pár szabad napom!
Tehát április 2-án délután 5 óra körül indulok Bécsbe. Onnan 20:15-kor indul a gépem Pekingbe (Austrian Airlines, OS 0063, Boeing 767-200/300 a gép, a repülés időtartama 9 óra 25 perc - az érdeklődőbbeknek, mint pl. Apu :)). Pekingben helyi idő szerint másnap 11:40-kor szállunk le. Ekkor lesz 4 óra 20 percem téblábolni, mert csak 16:00-kor indulok tovább Szöulba (Asiana Air, OZ 0336, Airbus A330-300, menetidő 2 óra). 19:00-kor érek Szöulba (igen, van még egy időzóna közben).
Ekkor elbuszozok a kiszemelt olcsó szállásra - erről is lesz bejegyzés, ma lefoglaltam a szobát, csak még nem jeleztek vissza... Remélem holnapra meglesz! Majd akkor írok róla. Estére érek oda, úgyhogy valószínűleg beesek az ágyba...
Viszont lesz egy szabad vasárnapom, hétfőm, és kedd délelőttöm Szöulban, amikor mindent meg akarok nézni, amit lehet! :) Már gyűjtöm a célpontokat, de előre nem írok semmit, hiszen nem biztos, hogy eljutok mindenhova, ráadásul nehogy már előre megnézzétek a Neten! :) Ja és remélem, ezidő alatt nem fog esni, az nem volna annyira jó...
Kedden délután újra Suwon felé veszem az irányt, mert a múltkori hotelben lesz a találkozó, ott is töltünk egy éjszakát. Másnap megyünk át már együtt Wonjuba, ahol a hátralevő időt töltjük. Lesz közben még egy hétvége, de ezért ne irigyeljetek, akkor lesz a munka dandárja!
Keddig tart a meló, majd 14-én, szerdán indulok haza. Szöulból 12:30-kor indul a gép Münchenbe (Lufthansa, LH 0719, Airbus A340-300, 11 óra 45 perces menetidő :( ). 17:15-re érek oda, ekkor csak 1:15-öt kell várnom, hogy a Bécsbe tartó járat elinduljon, vagyis ez 18:30-kor fog felszállni (Lufthansa, LH6328, Fokker 100, 1:05 menetidő). Így 19:35-kor leszek Bécsben, ahonnan körülbelül 21:00-ra érek haza, hogy elcsigázottan Mangó karjaiba omolhassak! :)
Elindult a készülődés az újabb úthoz! Koreában postára adták a szükséges dokumentumokat a következő vízumkérelemhez. Ezeket várom, aztán megint lesz egy út Budapestre a vízumért.
Elvileg az út időpontja is megvan, de ezt inkább csak hétfő körül mondom meg, addigra lesz biztos.
Hát, ennyit sikerült megtudnom egy számunkra szinte teljesen ismeretlen világról egy hét alatt. Elsőre is jó ötletnek tűnt ez a kaland, igaz közvetlenül az indulás előtt korholtam magam, hogy lehettem ilyen bolond, hogy kényelmes életemet – ha csak rövid időre is – így felrúgom! Nehéz volt elbúcsúzni a Szeretteimtől, ez igaz. Viszont életre szóló élményeket, tapasztalatokat szereztem, ezért megérte. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette ezt az utat! Annak is nagyon örülök, hogy még visszamehetek, hiszen ahogy például a horvát tengerparton, úgy Suwonban is ottmaradt egy darabka a lelkemből, mindig vissza fogok vágyni.
Nektek is köszi, hogy hűséges olvasóim voltatok! Remélem senkit sem untattam! :)
Miközben a szöuli reptéren vártam a gép indulására és írtam a bejegyzéseket, egy család – anyuka, apuka és egy 6-7 éves forma kislány ült le velem szembe. Láttam, hogy a cserfes kislány néha rám pillant, anyukával összenevetnek… Közben mintha angol szavakat gyakorolnának és anyuka próbálná rábeszélni valamire. Végül apuka elegyedett velem szóba… Megkérdezte, hogy tudom-e használni a reptéri vezeték nélküli Internetet. Mondtam, hogy igen, csak igen lassú (az Egyedül Ázsiában bejegyzést akkor kb. 10 percig mentette és nem is voltam benne biztos, hogy felkerült). Utána érdeklődött, hogy koreaiul beszélek-e. Mondtam, hogy sajnos nem, de azért sejtem, hogy anyuka és kislánya rólam beszélnek. Aztán nagy nehezen a kislány is összeszedte a bátorságát és akcentus nélkül, teljesen jó angolsággal beszélgetett velem (honnan jöttem, mi a nevem, hányszor jártam Koreában, hol voltam, megyek-e még …) Le is fényképeztem őket, majd adtam nekik névjegyet. Mondtam a kislánynak, hogy ha küld oda e-mailt, akkor elküldöm a fényképet. Erre a kislány megkérdezte, hogy ugye amikor legközelebb megyek Koreába, meglátogatom őket? Apukára néztem, aki bólintott, ezért azt mondtam, hogy lehet… Valahogy nagyon gyakran futottam össze barátságos emberekkel!
Minden országban, ahova ellátogatok, szeretek pár alapvető szót, kifejezést megtanulni. Leginkább a köszönéseket, és azt, hogy „köszönöm”. Ezt itt is próbáltam, de bevallom, eddig nem jött össze! Pedig mindegyiket megpróbáltam megtanulni, de mindegyik kifejezés elég hosszú és nem írtam le őket, hogy sokszor ránézhessek. Így kireppentek a fejemből sajnos! Nem baj, van még rá lehetőségem!
Sokat gondolkodtam, hogy elég érdekes-e ez ide, de Mangó reakcióját látva a képekre, úgy döntöttem írnom kell róla! Majdnem ez is rejtvény lett, de mivel már nem tudok semmi újabb nyereményt beszerezni, ráadásul túl könnyű lett volna, ha a fényképen olvashatók a feliratok, így inkább csak leírom. Tehát a következő képen a szállodai WC kezelőszervei láthatók, valamint utána a teljes szerkezet:
Tehát ez a WC rendelkezik szagtalanító funkcióval (levegő elszívás), valamint van benne bidé, popsi mosás, szárítás, karfa fűtés… különböző erősséggel és hőmérsékleten… Azért ez már-már dekadens, de el bírnám viselni itthon is! Ja és rögtön az első napon láttam egy boltot, ami csak ilyen WC-ket árult, úgyhogy Koreában nem lehet ez egyedi, csak szállodában látható eszköz!
Na, még ez is egy érdekes téma. Mielőtt kimentem, azt az információt találtam a Neten, hogy Koreában nincsenek utcanevek, hanem inkább úgy tájékozódnak az emberek, hogy az adott hely mihez van közel, milyen jellegzetes tereptárgyak (hotel, toronyház, …) van a közelben. Ez csak részben igaz, van, ahol vannak utcanevek, de kétségtelenül nem mindenhol.
Az autók összetétele nagyon érdekes, talán már említettem: minimum 95% helyi gyártású, vagyis Hyundai, KIA, Samsung, Daewoo. Gyakoriságban is nagyjából ez a sorrend. A maradék 5% egy része német prémiumautó (BMW, Mercedes, Audi, jellemzően nagyobb modellek), valamint láttam (szó szerint) egy-két VW-t, Hondát, Toyotát, illetve nagyobb amerikai autót (Chrysler, …). Mondtam is a helyieknek, hogy én azért az gondoltam, több lesz a japán autó, hiszen elég közel van. Kérdeztem, hogy talán nem szeretik őket? Kiderült, hogy nagyra tartják a japán autókat, de nagyon drágák.
Tibi bácsi kérdezte, hogy vannak-e sportkocsik! Hát, nem nagyon látni őket, de azért akadnak. Pl. a Hyundainak vannak kis sportkupéi (ebből is látni egyet Sopronban, kis piros, és a Torna utcában szokott parkolni). Ezen felül egy kis BMW-t, és néhány Mercedes sportkocsit láttam, de ezek elenyésző mennyiségben vannak jelen.
Mint írtam, pár dologra nem volt időm, hogy leírjam Koreában, de azért itthonról ezeket is megírom, kicsit utólag…
