Tegnap a két palota végigjárása után már kezdett belőlük mérgezésem lenni, mert - a képekből nem tudom, mennyire látszik – mindegyikben nagyon hasonlóak az épületek. Valami másféle programot szerettem volna hát délutánra, ráadásul kezdtem éhes is lenni!
Ha az ember kijön Changgyeonggung-ból és visszasétál Gyeongbokgung elé, onnan kezdődik Insa-dong, Szöul egy olyan kerülete, ahol a koreai kézművességé, népművészeté a főszerep. Ezt ők HAN-kan hívják, a különböző ágazatok más-más végződést kapnak. Például a Hanji a koreai merített papír, a Hanok a népviselet, a Hansik pedig a tradicionális koreai étkeket jelenti.
Mivel éhes voltam, rögtön egy éttermet kerestem. Ez elég barátságosak tűnt, így beültem:
Az éttermek belülről sokkal jobban néznek ki, mint kívülről, ez is hangulatos volt:
Tenger gyümölcsei, tojás (valami apró madáré :) ), zöldségek voltak a tűzforró vastálban, csípős szósszal leöntve. A pincér vissza is szaladt, hogy kicsit csípősám ez az étel, nem baj? Mondtam, hogy nem, szeretem a csípőset. Most vagy a "kicsit" relatív fogalom, vagy nem kellett volna mondanom, hogy szeretem a csípőset, mert így erősebbre csinálták, nem tudom, de az biztos, hogy ez már nekem is az ehetetlenül csípős határát súrolta. Azért finom volt, amit tudtam letoltam sok vízzel… :)
