Koreai tapasztalatok

Mindenki nyugodjon meg, hazaértem, ezt már itthonról írom! Megyek aludni, de holnap még írok, sőt utána sem lesz vége! :) Jó éjt!

Tegnap váratlanul több munkánk lett, ráadásul az időjárás sem volt túl barátságos. Álmosnak éreztem magam, ráadásul a blog sem nagyon készült. Azt terveztem, hogy estig befészkelem magam a hotelszobába, és csak írogatok, pihengetek. Visszaérve azonban elkezdett a kisördög dumálni a fejemben, hogy ugyan már, most vagyok itt, nehogy már a hotelben töltsem a napot! A lengyel srác is hívott, ő vásárolni akart menni. Mondtam, hogy én azt biztosan kihagyom, ha nem baj, mert ha megyek is, inkább csak nézelődni szeretnék a városban. Ez így szerencsésen alakult, mert valahogy egyedül akartam maradni.

Koreában is ismerik a Valentin napot, de kicsit megvariálták! Február 14-én ugyanis csak a nők adnak csokit a férfiaknak. Aztán március 10-én van a folytatás, amikor a férfiak viszonozhatják ezt édességgel.

Már a reptéren ülök, megvolt a check-in, a biztonsági vizsgálat, a bevándorlási vizsgálat, vagy mi. Itt ülök a boarding részen és várok. Még kb. egy órát, aztán irány a fedélzet! :) A nap gyönyörűen süt, akkor tavaszodik ki, amikor megyek haza, jellemző! Remélem legalább otthon is ilyen szép idő lesz!

Az a fura, hogy ezt a repülőt néhol Zürichnek írják. Vagyis valószínűleg oda megy, de remélem, hogy Bécset még előtte ejti útba! :) Arról ugyanis nem volt szó, hogy át kellene szállni, boarding ticketből is csak egy van... Már csak 14-15 óra! :)

Na, lassan szedelőzködök, indulnom kell a hotelből. Ki kell megint buszozni a reptérre, ott megtalálni, honnan indulok és így tovább. Szóval messze van még a gép indulása... Terveim szerinte este 8 körül érek Sopronba, ha nincs nagy csúszás! Már most jó álmos vagyok, nem tudom, hogy fogok este kinézni! Ami nekem még 18 órányira van, ez egy abnormálisan hosszú nappal lesz! :) Lesz még mit mesélnem, úgyhogy nézzétek azért a blogot, ha ma már nem is írok, igyekszem minél előbb mindent felpakolni!

A szobámról már tettem fel képeket, de most, hogy búcsúzom, megérdemel még egy bejegyzést! Először is egy kép kívülről, sajna nem túl jól sikerült, kárpótlásul van rajta egy jellegzetes busz:

Na, jó reggelt! Ez itt az utolsó reggelem! Megvolt a reggeli, össze is pakoltam, de maradt egy gyenge órácskám. Kimenni már nem akarok a városba, úgyis csak a környéken tudnék kolbászolni, így írok egy keveset!

Vettem viszont sok apróságot, ezeket majd meglátjátok! :) A néni egy tök szép csomagba összecsomagolta őket. Hoppá, nem fényképeztem le és most már összepakoltam. Hát akkor erről nem lesz fénykép, bár remélem egyben kibírja az utat és akkor be lehet pótolni…

Kárpótlásul két kép a jelenleg használt won érmékből és bankjegyekből, mindkét oldalukról! Van itt 10, 50, 100 és 500 wonos érme. Ahol kettő van egymás alatt, az azt jelenti, hogy valamikor a '80-as években megváltoztak kicsit, de mivel méretben ugyanakkorák maradtak, mindkettő érvényben maradt. Állítólag a 10 wonos érmét nem is használják igazán, csak pénzváltáskor, ami igaznak tűnik, mert minden ár 50-re, de még inkább 100-ra végződik. A bankjegyek címletei: 1000, 5000 és 10000. Ez utóbbi ér kb. 1700-1800 Ft-ot. Ez a legnagyobb címlet.

Azért vannak drága helyek és dolgok is, például az alábbi kép képen bizonyára nem filléres dolgok láthatók:

A fenti képet például művészeti galériának gondoltuk, de kiderült, hogy "esküvő klub", vagyis itt elvileg csak esküvőket szerveznek (egyben vendéglő is, azt hiszem). A lenti képen pedig egy tradicionális ruhákat áruló bolt kirakata látszik:

Hát, csak nem tudom utolérni magam! :( De megint éjfél van, kezdek elálmosodni. Nagyjából már összepakoltam a holmimat, holnap indulok haza. Hosszú lesz... Reggel talán lesz még időm írni ide, ha nem, akkor utólag felteszem majd a mondanivalómat! :) Addig is jó olvasgatást!

Itt van még pár kép, ezek is az erőd falain belül készültek, viszont bevettük magunkat a kis sikátorokba. Travis már többször járt erre, 20 éve is. Ő mondta, hogy ezek az utcák az akkori Koreát idézik fel benne…

No comment! :)))

Többször láttunk egy madárfajt, ami nem volt ismerős:

Interneten rákeresve, ez bizony szarka (Pica pica) :)

Az előbbi erődös sztorinál kihagytam egy szálat, mert inkább a helyiekről szól a dolog, és amúgy is túl hosszú lett volna a bejegyzés! Korábban írtam, hogy észrevételem szerint, illetve mások beszámolója alapján Ázsiában azért a nők elnyomott helyzetben vannak. Hát, ez vagy tévedés, vagy az ifjabb generáció más, esetleg a nők örülnek, ha nem ázsiai férfival kell kommunikálniuk, nem tudom!

Némi taxizás után eljutottunk az erődhöz (Hwaseong erőd). Mint már említettem, ez a világörökség része, nem is csodálom! Igaz, jóval fiatalabb, mint gondoltam, ugyanis 1796-98 között épült. Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy nagyon hosszú várfalat, ami egy egész várost magában foglal. Biztos vagyok benne, hogy jóval nagyobb, mint Sopronban a külső várfal által körbevett rész. A fal egyes pontjain őrhelyek, bástyaszerű megerősítések, kapuk vannak, a jellegzetes keleti építészeti jegyekkel:

Nagyon sok ennivaló kis pár éves koreai van, persze nem tudtam őket mind megörökíteni. Azért itt van kettő. Öcsi, jó lesz valamelyik Bence kistesójának? :)

Azt hiszem abban az időszakban értünk a belvárosi részbe, amikor a tanításnak vége van. Japánról tudjuk, hogy az iskolásoknak kötelező uniformist viselni. Itt is így van, szegény srácok öltönyben, nyakkendőben feszítenek, míg a lányok kis szoknyácskát hordanak. Úgy tűnik, minden iskolának megvan a saját viselete, de lehet, hogy iskolatípust jelentenek a különböző ruhák (gimi, fősuli, …), bár ezeken a képeken egyforma a ruha, láttam másfélét is. Újra animés képek :) :

Elhatároztuk, hogy megnézzük a sokat emlegetett erődöt! Menet közben igyekeztem helyi embereket is fényképezni:

A telefonálós típus, elég gyakori:

A gondterhelt hölgy:

Idős bácsi (ez jó lett):

Beszélgetős hölgyek:

A régi és az új Korea sokszor együtt van jelen. Ez az idős hölgy integetett nekünk, nagyon barátságosnak tűnt. Sokan hasonló taligákkal visznek dolgokat, például piacosok is:

Iskolás fiúk (és mások is) várnak a buszra:

Jópáran maszkot viselnek, annak ellenére, hogy nem érezni nagyon szmogot, vagy kipufogógázt. Szerintem Budapesten simán megfulladnának:

Megpróbálom kicsit behozni a lemaradásomat. Holnap később kelhetek, nincs már semmi tervem, ezért ma kicsit tovább fenn tudok maradni. Vagyis írom a blogot, amíg bírom… :)

Lehet, hogy csak én látom rosszul, de mintha alábbhagyott volna a kommentelési kedv, pedig jó volt olvasni Titeket… Kezdek unalmas lenni? Szóljatok ám!

Hát, még rengeteg mindenről tudnék írni, de megint éjjel fél 12 van, így be kell érnetek ennyivel! :( Holnap, ha lesz időm, még sokat írok ide! Ha nem, akkor újabb élményeket szerzek és még többet fogok írni! Csak végezzek, mielőtt hazaérek... Vagy ha nem végzek, folytassam otthon is? :) Na szép napot / jó éjt!

A koreai utcakép is megér egy bejegyzést szerintem. Erre nincsenek olyan belvárosok, mint amit megszoktunk (persze Korea más vidékein lehet, hogy vannak), illetve néhol látni régi épületeket, de a nagyvárosok nem túl régiek, és a kis épületek is kockaházak.

Vannak tehát a toronyházas vidékek, ilyenről már mutattam képet, terveim szerint majd még lesz is. Itt a toronyházak álldigállnak csoportokban, nincs igazán utcakép.

A "belvárosiasabb" részek, ahol az üzletek is vannak, így néznek ki. Aki látott már napjainban játszódó japán anime-t, annak ismerős lehet:

Egy éjszakai kép:

Rengeteg és rengeteg féle templom van!

A hatalmas:

A közepes:

Valamint a pici és lepukkant:

Ez utóbbiról el sem akartam hinni, hogy templom, de állítólag a felirat is ezt bizonyítja. A képen sajnos alig látszó, adótorony szerű izé a tornya... :) Vannak még buddhista templomok, de azok ritkák, majd lesz olyan is! Ami szerintem meglepő, hogy a hívők több, mint fele keresztény! A maradék buddhista, hindu, sámánista, ha jól tudom.

Vannak még érdekes házak. Az alábbi képen például az árbocok nem hajón, hanem épületen vannak (láttam olyant is, amiken világító műpálmafák vannak, az csak igazán szép...)

Egy folyóparton pedig szinte holland stílusban állnak a házak:

Bocs a képek néha vacak minősége miatt, de sokszor mocskos ablakú, mozgó kocsiból kell(ett) fotóznom!

Hát, kicsit időzavarban vagyok, mert még a tegnapról sem meséltem semmit, vagyis amit ma délelőtt (Nektek éjjel) tettem fel, mind tegnapi dolog és még van mit mesélnem!

Például a vacsorát! A vendéglátóink vittek el vacsorázni, igaz az egyik amerikai srác ötlete nyomán. Napközben mondogatta, hogy este ehetnénk kalbit. Gondoltam a jó öreg "kalbászra" gondol :), de nem, ez is koreai étel. Hát, egy elég kalandos út után, miközben majdnem megfőttem, megfagytam, elaludtam, éhen haltam és bepisiltem (mindezt csak MAJDNEM!! :) ), megérkeztünk egy nagyszerű, tradicionális koreai étteremhez. Kívülről nem néztem ki belőle sokat, de belül csodás volt. A tipikus távol-keleti berendezés, az asztalok pedig nem egy légtérben, hanem külön boxokban vannak. A cipőt le kellett venni (nagyszerű lehetőség új cipők beszerzésére), majd egy üres boxhoz vittek minket. Közben már láttam, hogy mindeni a földön ül, na mondom ez biztos kénylmes lesz! Volt azonban egy érdekes trükk! Ugyanis valóban olyan székekre kellett ülni, amiknek lefűrészelték a lábát (vagy nem is volt nekik), viszont volt párnája és támlája is. A trükk lényege pedig az volt, hogy az asztal ugyan 20-30 centire volt talán a padlótól, de a padló az asztal alatt és az asztal körül le volt süllyesztve, vagyis ha valaki már bemászott a helyére, rendes, kényelmes ülőpozícióba jutott, csak épp lejjebb a szokásosnál.

Az egészről csináltam egy fényképet, de nem tudom róla levágni a kollégákat, így inkább nem teszem ide fel, sajnálom. Nem akarok bajba kerülni bármilyen infó kiadása miatt... (ez az oldal ugye publikus) Úgyhogy majd otthon megmutatom a képet, most kénytelen vagyok körülírni a dolgokat.

Hatszemélyes asztalunk volt, melyen volt két kör alakú lyuk, ezekben villamos fűtéssel faszenet hevítettek. Erre került lyukacsos fémtányér, amin a kalbi sült. A kalbi maga valamilyen nemesebb marhahús pácolva, fűszerezve. Ezt sütögetik ott az ember szeme előtt. A "sütő" kezelőszervei pont a lábamnál voltak és hát a pincérhölgyünk többször matatott vele... Volt is vicceskedés, hogy bizonyára nem csak a hőfokszabályzót csavargatja, úgyhogy az amerikaiak kifejtették, hogy legközelebb ők szeretnék azt a helyet! :)

Kétféle kalbi volt, egy koreai és egy amerikai fűszerezésű. Mindkettő nagyon fincsi volt, de nekem a koreai jobban ízlett. Közelebb állt a magyar ízekhez, az amerikai kissé édeskés. Persze nem csak ez volt a kaja, hanem egy teljes koreai vacsora! Ez azt jelenti, hogy mindenféle salátákkal és egyéb fogásokkal telehordták az asztalt, ezekkel ehettük a kalbit. Volt kimchi is, amit már említettem (azt hittem gimchinek kell írni, de ma rájöttem, hogy nem). Ez jó csípős, ma tudtam meg azt is, hogy káposzta az alapanyag, ezt nem gondoltam volna, mert nem érezni káposztaízűnek. Persze mindezt evőpálcikákkal műveltük (tegnap az ebédnél volt hal is, egészben, bőrrel, gerinccel, szálkákkal - ezt is evőpálcikákkal kellett enni. Na jó, a szétszedésnél azért segítettünk kanállal. :)). A pincérnő ugrált körülöttünk (ekkor volt az az eset, amikor rendesen visszaszólt a férfiaknak...). Egyszer csak a koreai kollégák kérdezik tőlem, hogy akkor honnan is jöttem, a pincérnő kérdezi... Mondom, hogy magyar vagyok, miért? Hát, mert hogy nagyon szépen eszem a csípős ételeket... :)

A kalbi után jött még egy fogás, ez leves volt, négyféle variációban - rízzsel, csípősen, nem csípősen, ... Hát én rízzsel, csípősen kértem, mint a többség. Na, az viszont már tényleg durva volt. Nem tudom, a pincérnő velem akart-e játszani, vagy a többiek is ilyent kaptak (nem láttam annyi paprikát az övükében), de Öcsi, ilyet már mi is csak virtusból eszünk meg! Azért letoltam, mert a rízst lehetett hozzá enni, amúgy pedig nagyon finom volt!

Italnak az üdítő mellé gin-shenges bort adtak, ami egy édes desszertbor, kupicából lehetett inni. Itt megleptem a kollégákat, mert mielőtt e messzi országba indultam, olvastam pár dolgot a szokásokról. Tudtam, hogy elvileg egymásnak kellene öntenünk az italt és a koreaiak így is tettek. Hát a mellettem ülőt megkérdeztem, hogy kér-e bort. Meglepődve mondta, hogy igen, megkóstolja. Ilyenkor két kézzel illik tölteni, így tettem hát. Kérdeztem, hogy rendben volt-e, mert úgy tudom, így kell ezt. Örömmel bólogattak, és azért megmutatták a helyes kéztartást. :) Ezt azért nem biztos, hogy tudnám reprodukálni. Aztén azt is mondták, hogy ha utálok valakit, akkor úgy töltsek neki, hogy közben felteszem az egyik lábam a másikra, hogy a talpam afelé mutasson, akit nem csípek. Ez jókora udvariatlanság, Márti igazat mondott!

Szóval talán tegnap este volt az eddigi legjobb étkezési élményünk. Elhoztam a névjegykártyájukat, hátha visszamegyünk! :)

A kocsiból láttam két éppen épülő várost, az egyiket sikerült "lelőni":

Azt hiszem, ez lehet az az építési módszer, amit a Discoveryn néha látni: van a fehér "borítás" az épületek tetején, az alatt építkeznek. Amikor elkészül egy-két szint, feljebb nyomják hidraulikával az egész fehér részt és jöhetnek az új szintek.

Na jó, van még egy kis idő, addig pár morzsa! :)

A havas kalandozás után reggel ilyen kilátás fogadott a szobából kinézve:

Azt ígértem, mire felébredtek, egy csomó dolgot megpróbálok leírni! Sajnálom, változott a terv, de jó irányba! Nagyon úgy néz ki, hogy be tudunk menni a városba! Ezért csak később írok ide, addig kénytelenek vagytok beérni az előbbi bejegyzéssel! Majd jövök, ha lesz időm! Talán addig nem felejtek el semmit! :)

Örülök, hogy egyre több barát jelenik meg a kommentelők között, és hogy egymással is beszélgetnek... :) De komolyan, tök jó látni!

Na, Dani, még egy kis bennszülöttezés! :) Persze mindaz, amit leírok, nagyon szubjektív, és csak pár észrevételen alapszik, meg olyan dolgokon, amiket korábban hallottam, valószínűleg nem mindenki olyan, mint amilyennek itt leírom...

Szóval erre Ázsiában a nőknek még mindig igencsak kuss a neve, legalábbis az emancipáció igen új fogalom lehet, a feminizmust meg talán nem is ismerik. Többek között ezért is nehéz fényképezni őket. Szegény nők sokszor megpróbálnak úgy tenni, mintha ott sem lennének, a hanglejtések alapján a férfiak nem túl udvariasak velük. Persze lehet, hogy félreértek helyzeteket, de ez a benyomásom. Ezt erősíti egy tegnapi élmény, amit rögtön a papírpohár után szereztem. Ez ugyanis egy üzem internet kávézójában történt, ahol ki volt rakva pár szórólap, könyvecske is. Az egyik érdekesnek tűnt, mert a férfi és a női jelek (tudjátok, a felfelé nyilas és a lefelé keresztes) voltak az elején néhány örömteli kolléga képével! :) Gyorsan átnéztem és persze a szöveget még elolvasni sem tudtam, de voltak képek, amik magukért beszéltek. A könyvecske azt magyarázta vagy 20-30 oldlaon át, hogy a férfiak mit ne csináljanak a nőkkel a munkahelyen! Gondolom a nők nem nagyon szólhatnak vissza... A képek alapján olyasmikre hívták fel a figyelmet, hogy ne fogdossuk a nők fenekét, mert az esetleg annyira nem jó nekik. A többi kép ennyire nem volt egyértelmű, de volt egy WC-s jelenet és egy olyan is, amin egy pasi rohant egy nő után... Néha durva dolgok történhetnek itt azért! Sajnálom az itteni nőket! Ja egyébként tegnap azért találtunk fiatalokat is, voltak egész csinosak is! Képeket nem készíthettem, sajnálom Dani... :)

Erre kicsit rácáfol a tegnap esti tradicionális vacsi, amiről bővebben is írok még. Csöngetni kellett a pincérnőnek, ha kértünk valamit, de az mindig dumált valakivel. Egy idősebb, szimpatikus, de elég karakán nő volt. Vendéglátóink jól ismerhették (vagy csak ez volt a hozzáállás nem tudom), de csöngettek egy csomót, meg mutogattak, hogy csak dumál, ahelyett, hogy jönne. Na, ott azért a nő is elég jó hangsúllyal intette le őket! :)

A férfiak amúgy szeretnek úgy torkot köszörülni, hogy mintha épp megfulladni készülnének, de közben még egy kiadósat szeretnének hányni. Először már a repülőn hallottam ilyet és simán azt hittem, hogy a pasi a mellette bőgő babát próbálja halálra rémíteni, hogy elhallgasson, de nem. :) Másik érdekesség, hogy a pizzát úgy tűnik csámcsogva illik fogyasztani, a múltkor leírt pizzához jó kis hangzavar is járt. :) A koreai ételeknél ezt nem csinálják, csak a levest és tésztát szürcsölik durván! :)

Majd megpróbálok embereket fényképezni, ha megyünk erődöt nézni!