Az előbbi erődös sztorinál kihagytam egy szálat, mert inkább a helyiekről szól a dolog, és amúgy is túl hosszú lett volna a bejegyzés! Korábban írtam, hogy észrevételem szerint, illetve mások beszámolója alapján Ázsiában azért a nők elnyomott helyzetben vannak. Hát, ez vagy tévedés, vagy az ifjabb generáció más, esetleg a nők örülnek, ha nem ázsiai férfival kell kommunikálniuk, nem tudom!
Mindenesetre a palotából a domb tetejére indulva két fiatal lány megszólított minket (angolul), hogy merre van ez, meg az. Mondtuk, hogy jótól kérdezik. De csak arra jöttek, amerre mi. A Buddha szobornál nem említettem, hogy toronyiránt próbáltunk menni, ahogy eme fiatal hölgyek is, de valahogy mindig falba ütköztünk. Így együtt bóklásztunk utat keresve. Közben beszélgetni próbáltak velünk. Tőlem pl. megkérdezték, hogy honnan jöttünk. Megmondtam, majd őket faggattam ugyanerről. Az egyik azt mondta, hogy ő kínai, a másikuk pedig japán. Erre az amerikai srác azt mondta, hogy nem mondanak igazat, mert az előbb egymás között koreaiul beszélgettek. Hát, valóban koreaiak voltak, igaz állítólag nem Suwoniak. Mindenesetre tipikus tinik voltak (valószínűleg már főiskolások), a füllentéseiken túl egy kilométerről lehetett hallani a hangoskodásukat. :)
Közben nem a Buddha templomhoz, hanem a dombtetőre értünk ki, ahol fényképezkedtünk együtt, külön, majd elváltak útjaink:
Ez a sztori nem éppen azt bizonyítja, hogy az itteni lányok túl gátlásosak lennének. De ennél is érdekesebb az a rövidke incidens, ami már hazafelé, a taxi „fogás” közben történt. Travis, az amerikai srác épp egy taxisnak magyarázta, hogy hova is akarunk menni (a navigációról még nem írtam, az is érdekes). Közben mi Marcinnal (a lengyel srác) tébláboltunk. Egyszer csak jön egy 40-es nő, kézen fogva egy kislánnyal. Odalép hozzám s azt mondja „How are you?” Mondom, hogy köszi, jól, mire nekiáll koreaiul hadarni. Mondom neki, hogy nem értem, sajnálom. De csak mondta, aztán olyan 2 perc múlva abbahagyta, és „thank you, thank you” felkiáltások közepette elhúzott. Fura volt, mert nem tűnt túl idegesnek, de mégis valahogy zaklatott volt. Travissel utólag megpróbáltuk kitalálni, hogy mit is akart. Szerintünk vagy azt akarta, hogy ne tartsuk fel a sort (a taxik és akik várnak rájuk is sorban állnak), vagy szerette volna, ha befizetjük egy fuvarra. Viszont nem szállt taxiba a végén... Ez már örökre rejtély marad, de ez sem épp a nők „jaj, itt sem vagyok” attitűdjéről szólt… Most már nem tudom, mi a helyzet! Akkor miért volt az a zaklatás könyv? Ázsia csupa rejtély...
