Némi taxizás után eljutottunk az erődhöz (Hwaseong erőd). Mint már említettem, ez a világörökség része, nem is csodálom! Igaz, jóval fiatalabb, mint gondoltam, ugyanis 1796-98 között épült. Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy nagyon hosszú várfalat, ami egy egész várost magában foglal. Biztos vagyok benne, hogy jóval nagyobb, mint Sopronban a külső várfal által körbevett rész. A fal egyes pontjain őrhelyek, bástyaszerű megerősítések, kapuk vannak, a jellegzetes keleti építészeti jegyekkel:
Mint az látható, a város közben „benőtte” az egész területet, így azt lehet mondani, hogy sok európai városhoz – köztük Sopronhoz – hasonlóan a falon belül van a belváros. A különbség az, hogy Suwonban ez nem annyira korabeli épületeket jelent (bár elszórva ezek is jelen vannak), hanem ugyanúgy, mint máshol a térségben, kockaházakat. Az egész városrész középpontjában egy domb áll, tövében egy korabeli palotával:
Ezt úgy rendezték be, mintha éppen születésnapi ünnepség lenne. Különböző szobákban bábuk vannak, melyek éppen azt „csinálják”, amit egy ilyen alkalommal tenniük kellene:
A palota előtt hatalmas tér van, egy részén mozaikkal, illetve különböző harcnemek bemutatásával:
A palota egyik udvarán egy 600 éves szent fa áll. A mellette levő „szentségfal”(?) mellett levő kiírás azért szégyenletes a turistákra nézve („nem WC”):
Innen felmásztunk a domb tetejére, ahonnan jó kilátás nyílt a palotára és a városra is:
Már lentről láttunk egy hatalmas, álló Buddha szobrot, én mindenképp oda akartam jutni, megnézni. Sikerült is, egy buddhista templomhoz jutottunk:
Rengeteg egyéb szép dolgot láttunk itt, de csak nem rakhatok ide több, mint 100 képet! :)
