Schwechaton írtam, hogy gond van a repülővel, kisebbet küldenek. Volt egy pillanat, amikor úgy nézett ki, nem jutok el a célomig! A boarding során ugyanis bemutattam az ideiglenes kártyámat és mondták, hogy hajjaj, nem valószínű, hogy lesz hely! Pedig direkt fél órával leőbb odamentem, de már annyian leadták, hogy tele a gép. A hölgy még mutatott egy csomagot ideiglenes kártyákból, ők már várnak, hátha lesz üresedés… Volt ott vagy 50 kártya, az enyémet a végéhez csapta és mondta, hogy azért várjak. Már gondolkodtam, hogy mi legyen, kit hívjak, hogy menjek haza… Hogy jussak ki Koreába máskor… Eljött a beszállás ideje, a nép egy része beszállt, a többiek a pulthoz tolongtak, én is odaálltam. Pár perc múlva egy hölgy megkérdezte, miben segíthet. Elmeséltem neki, hogy nekem ma Szöulba kéne jutnom, ezért jó lenne feljutnom a gépre. Mondta, hogy várjak egy percet. Aztán hozta a beszállókártyámat! :)

Az úton azt terveztem, hogy majd nézegetem a Szöuli célpontokat és válogatok. Ebből nem lett semmi, egyrészt mivel folyamatosan fújták a hideg levegőt, amitől a szemem (lencse miatt) majd’ kiesett, ha nyitva tartottam, másrészt éjszakai járat révén hosszú időre a fényeket is lekapcsolták, csak hangulatvilágítás volt. Azért nagy nehezen eljutottam hát Pekingbe!